Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kollai István: Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában, 1993-2004
Kollai István Mire van lehetőség mindezek alapján? Tanulságok magyar szemmel. A fentiek alapján meg lehet állapítani, hogy van egyfajta „töredezett tendencia"80 a hagyományos szlovák önkép helyett egy olyan, integráns történeleminterpretáció felállítására, ami a szlovák politikai gondolkodást nem idegeníti el az európai kulturális és politikai értékek befogadásától,. Ennek kulcsmomentuma, hogy a magyarságra nem mint elnyomókra tekintenek, hanem egy közös államban 900 éven át békés, szomszédos népre, mely csak 1867-1918 között követett „belső kolonizációs" terveket. Ez a fajta megközelítés a szlovák politikai gondolkodásban a Meciar nevével fémjelzett, a hagyományos szlovák önképen és komplexusokon alapuló populizmussal szemben reális ideológiai alternatívát kínál egy konstruktívabb Európa-politikához. Magyar szemmel is érdekes tanulságokat lehet levonni mindebből. Először is, Magyarországnak a határon túli magyarság érdekében jóval nagyobb hangsúlyt kéne fektetnie a kulturális külpolitikára, az interetnikus párbeszédre, hiszen a dolgozat elég egyértelműen bizonyítja, hogy a magyarsággal kapcsolatos történelmi komplexusok átitatják a szlovák társadalmat, és bázisát adják a magyarellenes politikai gondolkodásnak. A magyarellenes politikai gondolkodás pedig, ha nem is kormányzati tényező egy adott pillanatban, a magyarság presztízsének rontásával a határon túl élő magyarokra (különösen a vegyes lakosságú területeken, illetve a városokban élőkre) asszimilációs nyomásként hat. Szlovákia politikai gondolkodása viszont olyannyira a magyarokkal szemben történő önmeghatározáson alapszik, hogy csak ennek átértékelésével alakulhat ki egy új Európa-kép Szlovákiában. A mai magyar társadalomnak, a kormánynak érdemes elősegítenie ezt a folyamatot,81 a mára elfogadottá vált „országimázs" építését pedig nem belföldön, nem is Nyugat-Európában, hanem a szomszédos államokban folytatnia, és a kulturális külpolitikát ezzel a nemzetpolitika eszközévé tenni. Ehhez azonban az általánosan jellemző, a szlovákságot negligáló magyar szemlélet- módnak is meg kell változnia. Egyrészt a szlováksággal kapcsolatos ismeretek bővítése révén (a közös magyar-szlovák történelmi motívumok ma nem részei a kollektív emlékezetnek), valamint a szemléletváltás révén: mind a szlovákoknak, mind a magyarságnak is el kell fogadniuk, hogy az ezeréves Magyarország története nem kizárólag a magyar, hanem a szlovák nemzet történelme is egyben.82 Ennek tudatosításával lehet elérni azt, hogy ne bontakozzanak ki zsákutcába vezető viták egyes személyek, helyek, jelképek történelmi hovatartozásáról, illetve hogy a magyar közéleti diskurzus ne egy olyan monoetnikus történelemszemléletet sugározzon, amely a szlovákság számára könnyen sértésnek és tudatos provokációnak, arroganciának tűnik.83 172 Külügyi Szemle
