Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Rácz András - Türke András István: Az ENSZ és az Európai Unió válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban
Az ENSZ és az EU válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban mi, vallási, regionális, etnikai stb. feszültségeket igyekeznek kezelni, melyek egy konfliktus okai lehetnek. Békefenntartás, békeépítés Amennyiben az ENSZ egy már folyamatban lévő válságba avatkozik be, ez alapvetően három módon történhet.4 Az első az úgynevezett „békecsinálás" (peacemaking), amely elsősorban a folyamatban lévő konfliktusok rendezésére irányul. Ilyen esetekben az ENSZ elsősorban a diplomácia eszközeivel, tárgyalásokkal, közvetítés útján igyekszik megoldani a válsághelyzetet. A megbeszélések résztvevői lehetnek kormányzatok, regionális szervezetek, nem hivatalos vagy nem kormányzati csoportok, amint az például Mozambikban történt. A békefenntartás (peacekeeping) csaknem 50 éves múltra tekint vissza. Az utóbbi évtizedben a hagyományos, alapvetően katonai jellegű, tűzsziineti megfigyelést vagy a harcoló erők egymástól való elválasztását végző békefenntartó akciók helyett egyre nagyobb szerephez jutnak a kombinált, civil-katonai elemeket egyaránt felhasználó, komplex műveletek. Az ENSZ a kilencvenes évek elejétől azt a modellt követte, hogy a békefenntartó misszióknak térben és időben limitáltnak kell lenniük, és általában a nemzeti választásokkal befejeződnek. Mindazonáltal a harcoló felek Kambodzsában, Angolában, Szomáliában és Sierra Leonéban csak taktikai okok miatt írták alá a tűzszünetet, és ez vezetett Ruandában is a 800 ezer fő halálát okozó népirtáshoz. A legfrissebb fogalom a békeépítés vagy békekonszolidáció, mely alatt egy lezárult konfliktus utáni akciót értünk. Fő feladata a béke alapjainak stabilizálása, a jogállam kiépítése és megszilárdítása, a fegyverek begyűjtése, a harcban részt vevők társadalmi reintegrációjának elősegítése, aknamentesítés, a menekültek visszatelepítése, a korrupció elleni harc, a közegészségügy fejlesztése (különös tekintettel az AIDS-re) stb. A békefenntartó missziók problémái Bár a kilencvenes évek békefenntartó missziói számarányukat tekintve eltörpülnek az összes ENSZ-művelethez képest, mégis kiemelt figyelmet kell fordítani rájuk, ezekhez fűződnek ugyanis az ENSZ legsúlyosabb kudarcai. A hatékony békefenntartás alapvető feltétele, hogy a konfliktusban részt vevő felek mindegyike egyetértsen a békés rendezés szükségességében - azaz betartsa a tűzszünetet, ne szedjen túszokat stb. Ha azonban a harcolók bármelyike ismét az erőszak eszközéhez nyúlt, az ENSZ az esetek legnagyobb részében tehetetlennek bizonyult. A hatékony fellépéshez eleve nem volt a misszióknak felhatalmazásuk, de hiányzott a szükséges létszám és fegyverzet is. Ebből adódóan sok esetben az ENSZ békefenntartói még önmaguk megvédésére is képtelenek voltak, nemhogy a polgári lakosság megoltalmazására. A missziók korlátáit jól mutatja például a FORPRONU tehetetlensége a srebrenicai tragédia bekövetkeztekor. Ruandában a népirtás megkezdését éppen az tette lehetővé, 2005. tavasz-nyár 13
