Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
Rónay Miklós nyos kifejeződése és nem a szerző identifikációja. Az ilyen beszélő úgy érzi, hogy a Szentszék kifejezésben szereplő „szent" valami ilyen jelentést hordoz, vagyis a Vatikán ájtato- sabb megfelelője, és hogy e szavakat illik a közbeszédben bölcs mértéktartással ponderálva, keverten használni. A „Szentszék" szóról annyit érdemes tudni, hogy korábban valamennyi egyházi bíróságot - ilyen minden egyházmegyében van - szentszéknek neveztek. Idővel azonban szűkült a kifejezés jelentésköre, és az egyház legfőbb hatóságára (kormányzatára) fixálódott (a hatóságok között vannak bíróságok is). A Szentszék tehát nem udvariassági formula, hanem egy, az egyház jogi, közigazgatási szövegkörnyezetében keletkezett szakkifejezés. A nemzetközi működés leírásában való felcserélés A közbeszédben vagy a híradókban persze megengedhetők a nem szakmai precizitással megfogalmazott mondatok vagy helyettesítések. A Vatikán-Szentszék típusú helyettesítés szokásos más nemzetközi aktorok esetében is. Mindannyian értjük, hogy mit jelent, amikor a hírekben bemondják, hogy a Kreml úgy nyilatkozott egy kérdésben, hogy... és erre a Fehér Ház úgy reagált, hogy..., akkor nem az épületek kommunikálnak - ez csak egy allegória -, hanem azok a szuverének üzennek egymásnak, amelyeket a közbeszéd, illetve a média így titulál. Ugyanígy mondhatjuk azt is, hogy a Vatikán felvetésére a Quirinale (az a palota, ahol az olasz köztársasági elnök lakik) ezt és ezt válaszolta, ha a katolikus egyház és Olaszország kommunikációjáról beszélünk. A fővárosokkal is meg lehet jelölni egy-egy kormányzatot: Párizs szerint... London viszont nem ért egyet. Ugyanígy mondhatjuk, hogy a Vatikán úgy nyilatkozott, hogy... Brüsz- szel erre azt válaszolta, hogy..., ha a katolikus egyház és az Európai Unió párbeszédét akarjuk körülírni. Ezekben az esetekben is tudjuk - tudnunk kell - hogy a katolikus egyház az a nemzetközi aktor, aki kommunikál, kormányzata a Szentszék által, ahogy minden nemzetközi aktor a kormányzata által fejti ki külügyi tevékenységét. Magyarországon ez a kérdés legtöbbször a katolikus egyház és a Magyar Köztársaság között 1997. június 20-án létrejött nemzetközi természetű szerződés2 megnevezésekor szokott felmerülni. Ha ezt a megállapodást vatikáni szerződésnek hívják, szimbolikus használatról van szó3. Ekkor világos, hogy a beszélő tudja, hogy a katolikus egyházban a Szentszék köti a nemzetközi szerződéseket, ebben az esetben az okmányt történetesen a Vatikán területén írták alá. Ugyanez a helyzet a nagykövetségek megnevezésével is. Magyarországnak a katolikus egyházzal a Szentszéknél akkreditált nagykövet útján van diplomáciai kapcsolata, ezt az egyház úgy viszonozza, hogy a Szentszék a magyarországi egyházmegyékhez küldött legátusát4 nagyköveti (nunciusi) funkcióval is megbízza. A „vatikáni nagykövetség" és a „vatikáni nuncius" kifejezések tehát nem okvetlenül helytelenek, hanem - a fenti értelemben - szimbolikus, beszélt nyelvi szófordulatok.5 A belső-külső jogi működés leírásában való felcserélés Más a helyzet, ha belső jogi, vagyis kánonjogi működés leírásáról van szó. Ilyenkor a 272 Külügyi Szemle
