Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Győri Enikő társakat a nemzetközi osztályhoz rendelik-e, vagy az EU-bizottsághoz, esetleg külön osztályt alkotnak. Ez a kérdés is szoros összefüggésben van azzal, az egyes törvényhozások mennyire kezelik külpolitikaként az integrációt. Szintén érdekes azt megvizsgálni, hogyan tárolják, dolgozzák fel az uniós dokumentumokat a parlamentek, s mennyire látnak el közvélemény-tájékoztatási feladatokat. A hivatali rend, az integrációs munkatársak létszáma, képzettsége és feladatai, a dokumentációs szolgálatok minősége alapján szintén lehet következtetni az egyes modellek erejére, hatékonyságára, valamint a politikai hagyományokra is. Az integrációs ügyek feletti ellenőrzést komolyan vevő parlamentekben mindenhol viszonylag nagy létszámú, elismert szakértőgárda áll a képviselők rendelkezésére (Dánia, Egyesült Királyság, Németország, Finnország). Az osztrák modell gyenge gyakorlati teljesítménye azon is lemérhető', hogy minimális létszámú munkaerőt foglalkoztatnak a Főbizottság mellett, akik nem végeznek érdemi munkát (a döntés-előkészítés a frakciókra hárul). Belgium és Görögország kivételével minden országban az integrációs stábot elkülönítették a nemzetközi parlamenti (bilaterális és multilaterális) kapcsolatokkal foglalkozó szakértőktől. A nemzetközi osztályoknak ebből következően nem feladatuk az uniós ügyintézés; az Európai Parlamenttel a kapcsolatokat az integrációs, s nem pedig a nemzetközis gárda tartja. Hivatali szinten tehát mindenhol egyértelműen a külpolitikától elkülönülten kezelik az uniós ügyeket. Integrációs stáb alatt pedig általában az EU-bizottságok titkárságát kell érteni. Az EU dokumentációval mindenhol külön részleg foglalkozik, vagy a bizottság titkárságán belül, vagy külön dokumentációs központban, esetleg az összparlamenti dokumentációs osztály kebelén belül. Az északi országokban a nyílt politizálás jegyében igen magas színvonalra fejlesztették a tájékoztatási, dokumentációs szolgálatokat; ezek közfeladatokat is ellátnak, azaz aktívan részt vesznek a közvélemény tájékoztatásában az uniós fejleményekről. Ma már a nemzeti törvényhozások kb. fele (pontosabban hét parlament) elmondhatja magáról, hogy nagy lépést tett az önálló információs bázis kiépítése és a kormányzattól való információfüggés csökkentése felé azzal, hogy saját brüsszeli kiküldöttel rendelkezik. A régi tagállamok tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy hatékony ellenőrzést integrációs ügyekben biztos informatikai háttér és hozzáértő személyzet nélkül nem lehet megvalósítani. Az integrációs testületek külkapcsolatai. Minden törvényhozásra jellemző, hogy megélénkültek a nemzetközi kapcsolatai az EU vonatkozásában. A COSAC13 - melyben minden integrációs bizottság képviselteti magát - révén a tagállamok képviselői évente kétszer találkoznak. E fórum munkájának érdemibbé válása is hozzájárult ahhoz, hogy a parlamentek elkezdték keresni a kapcsolatot mind egymással, mind az unió intézményeivel. Az integrációs bizottságok mindegyike megfordul legalább évente egyszer Brüsszelben, s az Európai Parlamenttel - szerepének növekedése nyomán - egyre inkább keresik a kapcsolatot. Az azonban, hogy a nemzeti parlamentek hogyan igyekeznek ápolni a kapcsolatot saját EP képviselőikkel, országonként változik. 78 Külügyi Szemle
