Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Győri Enikő gosítványokkal ruházták fel az egyes törvényhozásokat az unióbeli fejleményekkel kapcsolatban. A legtöbb törvényhozás, ezt felismerve, a kilencvenes évektől kezdve folyamatosan nyomon követi az uniós alapító szerződések módosítását előkészítő kormányközi konferenciákat, azzal kapcsolatban határozatot fogadnak el vagy akár a kormány mandátumát is meghatározzák. Az integrációval foglalkozó parlamenti testületeket tekintve a kép meglehetősen vegyes; a tagállamok kevesebb, mint felében a normál bizottsági struktúrában találtak gazdára az integrációs ügyek, azaz egy állandó bizottságot hoztak létre e céllal. Három kétkamarás parlamentben a két ház közös bizottságot működtet, melyek általában inkább kevesebb, mint több jogosítvánnyal rendelkeznek a többi bizottsághoz képest. Négy államban az integrációs bizottság magasabb rendű a többi bizottságnál, s akár teljes joggal felléphet a törvényhozás nevében. Két országban gyenge testületekre bízták az Európa-politika kontrollját.10 Az eró's modellt meghonosító parlamentek integrációs testületüknek is nagy felhatalmazást adtak, így azok a törvényhozások rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a sokszor kiszámíthatatlan brüsszeli történésekhez. Amennyiben ugyanis a döntéshozatal a nehézkesebb munkarendszerű plenáris ülésre marad, a folyamat nagyon lelassulhat. A dán, az osztrák, a finn, és esetenként a német bizottság felléphet a plénum nevében, így azt tehermentesíti, és képes a gyors állásfoglalásra. Az is látható, hogy az ország alkotmányos, politikai berendezkedése erősen hat arra, hogy milyen fajta bizottságot, testületet (magasabb rendűt, állandó bizottságot vagy bizottsági státusszal nem rendelkező testületet) bíznak meg az integrációs ügyek vitelével. Az integrációs testületek összetétele Minden nemzeti parlamentben döntő jelentősége van annak, hogy a politikai életben mekkora súllyal rendelkező képviselők karolják fel az integrációs ügyeket. Ennek megfelelően sok függ attól, az EU-s ügyekkel foglalkozó testület elnöke és tagjai mennyire aktívak, hogyan „harcolnak" bizottságuk állás- foglalásainak elismertetéséért. Az összes tagállami parlamentről elmondhatjuk továbbá, hogy integrációs bizottságának összetétele megegyezik a pártok mandátumarányával a plenáris ülésen. Az integrációs bizottságok nagysága, azaz taglétszáma nem áll arányban a testületek fontosságával, azaz a nagyobb létszám még nem biztosít hatékonyabb ellenőrzést. A plenáris méretéhez viszonyítva jelentős eltérések nincsenek; a két szélsőség az Egyesült Királyság-beli Scrutiny Bizottság (2,5% - bár az állandó bizottságokat is számolva már nem is kicsi az integrációs testületek részaránya), illetve a kis parlament miatt kiugróan magas százalékot produkáló luxemburgi Kül- és Közösségi Ügyek és Védelmi Bizottság (18,3%). Az, hogy az Európa-ügyi bizottságnak lehet-e ellenzéki elnöke, az a tagállam parlamenti hagyományaitól függ (Dániában és Németországban hagyományosan ellenzéki politikus kapja ezt a posztot), illetve attól, hogy a bizottság létrehozásakor vagy később hogy alakultak a parlamenti erőviszonyok (Spanyolországban akkor került a pozíció az ellenzékhez, amikor a legnagyobb párt elvesztette abszolút többségét), s nem a kontroll erejétől. A póttagság, helyettesítés is a nemzeti parlamen70 Külügyi Szemle
