Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról
Réti György Nem látszik megalapozottnak Fulvio D'Amoia, a neves olasz történész megállapítása, aki az 1934. novemberi Mussolini-Gömbös találkozóból - teljesen figyelmen kívül hagyva a marseille-i merényletre vonatkozó részt - azt a következtetést vonja le, hogy Olaszország elvesztette „központi szerepét" a magyar külpolitikában. Véleményem szerint a római hármas egyezmény és a novemberi kormányfői találkozó éppen azt mutatta, hogy 1934-ben Olaszország még központi szerepet játszott a gömbösi külpolitikában. Más kérdés, hogy magyar kormányfő nem adta föl a reményt, hogy a Buda- pest-Róma-Bécs együttműködésbe később Berlin is bevonható lesz. Az is igaz, hogy a hitleri Németország, gyors megerősödésével arányosan, egyre nagyobb szerepet játszott mind az olasz, mind a magyar politikában. Mégis, hogy csak a legfontosabb eseményekre emlékeztessünk: Mussolini fellépése nélkül Münchenben nem került volna napirendre a magyar revízió kérdése, és Rómának meghatározó szerepe volt az 1938- as és 1940-es két bécsi döntésben, amelyek révén a horthysta külpolitika fő célkitűzésének korábbi „verbális támogatása" reális támogatássá vált. A tények azt bizonyítják, hogy Róma „központi szerepe" a magyar külpolitikában csak az 1938-ban bekövetkezett Anschluss után kezd veszíteni jelentőségéből, hogy azután 1940 végén, a berlini hármas egyezmény aláírásának eredményeként végleg megszűnjön. Végezetül, a marseille-i ügy magyar vonatkozásait illetően, álljon itt Ormos Mária Merénylet Marseille-ben című kitűnő könyvének konklúziója: „...a revíziós politikát folytató magyar kormánykörök valóban ünnepeltek. Úgy sikerült eljátszaniuk a bűnbak szerepét az olaszok helyett, amint azt remélték. Hálára kötelezték az olaszokat, s élvezték az angolok, kisebb mértékben a francia kormány támogatását is." Réti György 2 70 Külügyi Szemle
