Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Éger György: A kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után
A kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után b) Státustörvények A határon túli nemzetrészek védelmének sajátos jogi eszközei az úgynevezett státustörvények. Az ilyen törvények a külföldön élő honfitársak, illetve azonos etnikai és kulturális gyökerű személyek helyzetét, státusát szabályozza az anyaországban. Néhány térségbeli ország hasonló jogszabálya (státustörvénye): A szlovák törvényhozás 1997 februárjában fogadta el a külföldi szlovákokról szóló törvényt, amely megfogalmazza a „külföldi szlovák jogállását". A törvény szerint ez a státus a szlovák nemzetiségű, etnikai származású, illetve nyelvi-kulturális tudattal rendelkező nem szlovák állampolgárt illeti meg. Aki a feltételeknek eleget tesz, külföldi szlovák igazolványt kap, melynek birtokában széles körű kedvezmények igénybevételére jogosult Szlovákia területén (korlátlan idejű tartózkodás, tanulás, munkavállalás, ingatlanszerzési jogosultság, utazási kedvezmények stb.).6 A román parlament a következő évben alkotta meg a Támogatás a nagyvilág román közösségeinek című törvényt (1998. július, 150. tv.). A törvény sajátossága, hogy főként Románián kívül nyújt támogatást a román származású személyek számára. A fenti két törvény közös jellemzője, hogy - ellentétben a magyar kedvezménytörvénnyel - valamennyi határon túli szlovákra, illetve románra érvényes, beleértve természetesen a nyugatiakat is. Az orosz duma 1999. márciusában fogadta el „Az Oroszországi Föderációnak a külföldön élő honfitársakra vonatkozó állami politikájáról" intézkedő szövetségi törvényt, amelynek alapvető célja „a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveivel és normáival összhangban" a honfitársak támogatása és segítése.7 A lengyel modell - némiképp hasonlatosan a magyar státustörvény által bevezetett magyarigazolványhoz - az úgynevezett lengyel kártya kibocsátását irányozza elő. A tervezet szerint a kártya hivatalos okmány, amely azonban nem az állampolgárságot, hanem a lengyel nemzethez való tartozást igazolja. Az okmány tulajdonosa jogosult az ország területén a korlátlan ideig történő tartózkodásra, továbbá a közéleti jogok gyakorlására. Lényeges különbség azonban a magyar és a lengyel szabályozás között, hogy az utóbbi esetben a kártya által biztosított kedvezmények mindenkit megilletnek, aki magát a lengyel nemzethez tartozónak vallja - azaz a nyugati emigráció is a kedvezményezettek közé tartozik.8 Az egyes szomszédaink részéről hevesen bírált magyar státustörvény akkor született meg, amikor az ő hasonló jogszabályaik - mint láttuk - már évek óta hatályban voltak. A magyar státustörvényt - hivatalosan 2001. évi LXII. törvény 2001. június 19-én fogadta el 92%-os többséggel az Országgyűlés. Az előadásnak nem célja a magyar kedvezménytörvény értékelése. Itt mindössze annyit jegyzek meg, hogy Adrian Nastase román miniszterelnök két nappal a törvény elfogadása után felkérte a Velencei Bizottságot, hogy mondjon véleményt a jogszabályról. A független szakértőkből álló neves testület 2001. október 19-20-án kelt jelentésében a törvényt a nemzetközi joggal általában 2004. tavasz-nyár 55
