Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Drexler András ségtelen, hogy mindez jóval több, mint tíz évvel azelőtt, de még nem lehet elégségesnek tartani spanyol és latin-amerikai szemszögből" (Westendorp [1996] 26. o.). Latin-amerikai perspektívából a spanyol ET-elnökség nagyon eredményes volt a két régió közötti kereskedelmi és egyéb kapcsolatok megerősítésében. A latin-amerikai országok tudatában voltak az elért eredményeknek, de annak is, hogy újabb kihívásokkal kell szembenézniük, például azzal a ténnyel, hogy az EU gyorsan nyitott más országok felé. A harmadik spanyol EU-elnökség (2002.1. félév) alkalmával Latin-Amerika már lényegében kimaradt a tematikából, bár igaz, hogy az elnökségi program (Mas Europa [2002]) külpolitikai fejezetében szerepel „Ibér-Amerika", de csak a nyolcadik helyen,43 összesen három bekezdést szentelve a kérdésnek. Nem szerepelt azonban Latin-Amerika sem a barcelonai (EC [2002a]), sem pedig a sevillai (EC [2002b]) ET végkövetkeztetéseiben. Ennek egyrészt oka, hogy a spanyol külpolitika európaizálódásával és nemzetköziesedésével a kormány számára nem volt már prioritási terület Latin-Amerika, de főként az, hogy a latin-amerikai kapcsolatok közösségi szinten már az 1999-től beindult EU-Latin-Amerika és karibi csúcstalálkozók (EU-LAC) témái lettek. A csúcstalálkozókkal azonban még nem vált privilegizált, illetve stratégiai partnerré a két térség. Erre jó példa az I. EU-LAC44 állam- és kormányfői találkozó, amelyre az európai közvélemény alig figyelt oda (Bodemer [1999]), mivel azt beárnyékolták a koszovói háború eseményei. Ennek ellenére az EU-LAC csúcstalálkozók politikai jelentősége, főleg az USA-ra tekintettel, nem lebecsülendő 45 A spanyol elnökség alatt rendezték meg a II. EU-LAC csúcstalálkozót46 Spanyol részről nem készültek jelentős kezdeményezések, mivel az EU számos belső kérdés (például az alkotmányos szerződés) megoldásával volt elfoglalva. Ennek megfelelően az eredmény is csak a stratégiai partnerség folytatásáról szóló politikai nyilatkozat, a közös értékek és álláspontokkal foglalkozó dokumentum és a stratégiai partnerség átültetéséről szóló értékelés formájában jelent meg. A csúcstalálkozó margóján az EU- elnökséget képviselő Aznar kormányfő, Prodi bizottsági elnök és Lagos chilei államfő üdvözölték az EU-Chile társulási megállapodás tárgyalásainak lezárását. Összegezve megállapítható, hogy Spanyolország EK-tagságával, főleg az első és a második ET-elnöksége időszakában, több területen is sikert ért el, a közösségi intézményeknél határozottan és hatékonyan képviselte a latin-amerikai érdekek védelmét. Ahogy Westendorp külügyminiszter 1996 februárjában a Spanyolország Európa és Ibér- Amerika között című konferencián jelezte: „1986-ban az EK felfedezi Latin-Amerikát, s ettől kezdve erősíti ezt a külpolitikai dimenzióját. Az EU óta nagyobb a jelenlétünk és a befolyásunk Latin-Amerikában. És hála az ibér-amerikai dimenziónknak, a súlyunk is nagyobb Brüsszelben" (Fazio [2001] 80. o.). Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy Spanyolország külpolitikájának európaizálódásával fokozatosan háttérbe szorul a latinamerikai irány, illetve az egyre inkább közösségi szintre kerül. 2 50 Külügyi Szemle
