Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Tóth Gergely Bush elnök beszédének másnapján Wilson még beszélt is egy külügyminisztériumi barátjával, és emlékeztette, hogy miket írt a jelentésébe. A külügyes azt válaszolta, hogy Bush talán Gabonról, Dél-Afrikáról vagy Namíbiáról beszélt (ezekben is bányásznak uránt).40 A kérdés tehát az, hogyan került bele mégis a meg nem erősített - sőt gyakorlatilag megcáfolt - információ az elnök beszédébe. A beszédhez alapul szolgáló adatokat a Cl A ellenőrizte, legalábbis Bush június 14- én megpróbálta a hivatalra hárítani a felelősséget - a CIA igazgatója, George Tenet viszont július 11-én azt állította, hogy bár a tények esetében ez igaz, a konkrét nyelvi megfogalmazás esetében nem, és a CIA nem „engedte volna", hogy Bush a vádat olyan határozottan fogalmazza meg, mint azt tette. Stephen Hadley, Bush helyettes nemzet- biztonsági tanácsadója szerint a CIA figyelmeztette őt, hogy az információ hamis lehet, és ennek megfelelően a beszédírók ki is húzták ezt egy 2002. október 7-i elnöki beszédből. Hadley szerint Condoleezza Rice-t is értesítették, de Rice július 30-án állította, hogy nem jutott hozzá ilyen információ - vagy legalábbis nem emlékszik rá. Rice egyébként az egész ügyet még július 13-án egyfajta „Clinton-féle jogászkodással" próbálta védeni, amikor azt állította, hogy Bush beszéde teljesen rendben volt, hiszen a britekre hivatkozott, akiknek a forrásait azóta sem hozták nyilvánosságra.41 Úgy tűnik tehát, az afrikai uránbeszerzés kapcsán az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság oda-vissza mutogatott egymásra, hiszen Bush beszédében azt állította, hogy brit forrásokra támaszkodik, ezzel szemben a britek azt mondták, hogy az információ a CIA-tól eredt.42 A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 2003. március 7-én közzétett jelentése egyébként megállapította, hogy a dokumentumok mind tartalmilag, mind formailag egyértelműen hamisítványok.43 A valóságos képet az a gyakorlat is súlyosan torzította, hogy a Bush-adminisztráció tisztségviselői rendszeresen „tömegpusztító fegyverekről" beszéltek ahelyett, hogy különválasztották volna (ahogy a jelentések rendszeresen meg is tették) a vegyi, a biológiai és atomfegyverek kérdéskörét. Mert bár valóban mindhárom fegyvercsoport képes nagy tömegek egyidejű megsemmisítésére, az általuk jelentett fenyegetés azért lényegesen eltérő: míg az atomfegyverek ellen semmiféle védelem nem létezik, és egy atomtöltet robbanása mindenképpen óriási pusztítást okoz, addig a vegyi és biológiai fegyverek hatékonysága sok tényezőtől függ, és tudjuk, hogy Irak soha nem volt képes igazán kiaknázni ezen fegyverek potenciális pusztító hatását, a célba juttatásukra használt eszközei mindig is igen primitívek voltak. Különösen nem lett volna erre képes egy védőfelszerelésekkel olyan jól ellátott haderő ellen, mint az amerikai vagy a brit. így a vegyi és biológiai fegyverprogramokkal kapcsolatban uralkodó bizonytalanságot „sikeresen" kiterjesztették a sokkal komolyabb fenyegetést jelentő nukleáris területre, annak ellenére, hogy tudvalévő volt, Irak atomprogramja lényegében halott, és az újraindításához szükséges anyagokat és eszközöket szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt tartják. 226 Külügyi Szemle
