Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton A miniszterelnök környezetét ért vádak egy személyre fokuszálódtak: Andrew Gillian állítása szerint a dokumentumot Campbell „tupírozta föl" („sexed up").9 A sajtó vádjai szerint néhány héttel a publikáció eló'tt történt a döntő befolyásolás: a Whitehall tisztviselői ezt pontosítva a publikációt megelőző három hétről beszéltek.10 Ugyanakkor, mivel a parlamenti meghallgatáson mindenki tagadta, hogy Campbell lett volna, aki ténylegesen megváltoztatta a szöveget, a bizottság nem tehetett mást, hitt a tanúknak, és nem marasztalta őt el a parlament félrevezetésében. Kiderült ugyanakkor, hogy egy szeptember eleji kormányülésen, ahol a szöveggel foglalkoztak, Campbell elnökölt.11 A bizottság mindenesetre tisztázta Campbellt az alól a vád alól is, hogy túlságosan nagy befolyást gyakorolt a dokumentum összeállításakor, bár tény, hogy ezt inkább a „bizonyítottság hiányára," mintsem meggyőző érvekre alapozta.12 Campbellnek mindenesetre politikai okokból meg kellett válnia pozíciójától. A brit hírszerző szervek és a kormány közötti „összekötő", illetve „szűrő" szerepét ellátó Egyesített Hírszerzési Bizottságot (JIC) sem kímélte a kritika. Az MI6 vezetője, Sir Richard Dearlove utalt arra, hogy John Scarlett, a JIC elnöke túlságosan is Blairnek és környezetének befolyása alá került, és emiatt nem volt képes a kellő határozottsággal ellenállni a politika követeléseinek.13 A szeptemberi dosszié kapcsán a hírszerzők körében egyébként is nagy volt az elégedetlenség, mivel úgy látták, hogy a kormány és a miniszterek önkényesen értelmezték az információkat, amelyeket Irakról átadtak.14 David Kelly és két másik, meg nem nevezett hírszerző konkrétabban is panaszkodott a szeptemberi brit jelentés miatt, amelyben elsősorban három dolgot kifogásoltak: a folyamatosan zajló tömegpusztítófegyver-gyártásra, a 45 percre, illetve a fegyverek Szaddám Húszéin gondolkodásában játszott fontosságára vonatkozó részeket bírálták elsősorban. A dosszié szerintük mindössze egy szakértői vitának lehetett volna az alapja, nem pedig egy háborúnak.15 Természetesen maguk a hírszerzők sem kerülhették el a támadásokat: Sir Peter Heap, Nagy-Britannia volt brazíliai nagykövete az MI6-et kritizálta hatékonysága és információinak pontatlansága miatt. Szerinte Irakról kifejezetten gyenge minőségű információ állhatott rendelkezésre, amit viszont a miniszterek túlságosan is készségesen fogadtak el. Példaként említette, hogy brazíliai tartózkodása alatt az MI6 egy információt úgy továbbított, hogy az „fontos helyen lévő forrásból származik", miközben valójában egy helyi újságból emelték át a hírt. Heap szerint túlértékelik a titkos jelentéseket, ráadásul sokszor olyan körülményeket is elhallgatnak az adatok felhasználója elől, amelyek nagyban segítenék az információk megbízhatóságának értékelését. Heap kritizálta az elektronikai hírszerzést is, szerinte itt a feldolgozás okozza a problémát, képtelenség az információtömegből kibányászni a fontos anyagokat.16 Tehát az információk megszerzésének és értékelésének mindhárom szintjén (titkos- szolgálatok, JIC, kormányzat) akadtak problémák. Még ha a legteljesebb jóindulatot és őszinteséget feltételezzük is minden szereplő részéről (vagyis nem hiszünk például 2004. ősz-tél 221
