Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Éger György: A kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után
/I kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után Oroszország között. Lettországban például nem tölthetnek be bizonyos magas presztízsű foglalkozásokat ( bíró, gyógyszerész stb.) állampolgársággal nem rendelkező, illetve a nemzeti nyelvet nem ismerő személyek. A többségi nemzet attitűdje a már idézett Siselina megfogalmazása szerint a volt Szovjetunió területén az oroszok iránt a következőképpen alakult: „Ha áttekintjük a határon túli oroszok helyzetét, akkor az egyik végleten Fehér- Oroszország és Kirgizia található, ahol az orosz lakosság és kultúra iránti általános jóindulat megmaradt, az orosz megőrizte második állami nyelvként élvezett státusát; míg az ellentétes pólus Észtország és Lettország, amelyek a legnagyobb orosz diaszpórákkal rendelkezvén diszkriminatív politikát folytatnak az összlakosság majdnem fele ellen. Ez utóbbiakhoz közelebb található Kazahsztán és Moldova, ezt követi Ukrajna, majd a többi állam."1 . Új megoldási kísérletek a) Tévhitek, zsákutcás megoldási kísérletek 1. „Majd a demokrácia megoldja" Több neves erdélyi magyar értelmiségi nyilatkozott így 1989 karácsonyán. Aztán jött a marosvásárhelyi pogrom 1990. március 19-20-án. Be kellett látni, hogy a demokrácia önmagában semmit sem old meg - még az olyan tökéletes demokrácia sem, mint a svájci (lásd példaként a svájci rétorománok helyzetét, akiknek a száma minden adottság ellenére folyamatosan csökken; ők valószínűleg azért nem fognak hosszú távon fennmaradni, mert nem akarnak fennmaradni). A kisebbségek különjogaiért a demokráciában is kemény harcot kell folytatni. Ennek legfrissebb, időszerű példája az, amikor az Európai Unió alkotmányának megszövegezésekor kemény francia és spanyol ellenállás volt tapasztalható a kisebbségi jogok szerepeltetése ellen. 2 2. A svájci modell A magyar politikai közgondolkodást másfélszáz éve mérgezi a „keleti-Svájc"-teória. Ez a svájci viszonyok tökéletes félreértésén alapuló fantazmagória Kossuth óta (akit sajnos nem lehet a magyar politikai filozófia legnagyobbjai közé sorolni) búvópatakként jelen van, és általában a legrosszabbkor tör a felszínre. Ilyen legrosszabb pillanat volt az első világháborút közvetlenül megelőző időszak, 1912, amikor Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés címen jelentette meg átfogó, a nemzetiségi kérdést a fenti teória alapján rendezni kívánó művét, illetve a világháborút közvetlenül követő időszak, amikor ugyanő mint a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere ebben a szellemben tárgyalt Aradon a román kormány képviselőivel. 2004. tavasz-nyár 51
