Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Keller Krisztina lamenti képviselők többsége ugyan megszavazta a Bundeswehr terrorellenes afganisztáni katonai akcióban való esetleges részvételét, ám csak nem mindennapi belpolitikai viharok után. Amikor az amerikai és a brit csapatok afganisztáni hadműveletének 2001. október 7-i megindulását követően az USA-ból felkérés érkezett egy német katonai részvételre, még minden egyszerűnek tűnt. A kormányfő számíthatott az SPD és a Zöldek parlamenti képviselőinek többségén kívül a kereszténydemokrata-keresz- tényszocialista és a szabaddemokrata ellenzék maximális támogatására is. Schröder kancellár azonban - a kormánykoalíció soraiban hallható ellenkezésre válaszul - egy merész húzással bizalmi szavazást kért a parlament elnökétől (az alaptörvény szerint a kancellár, ha nem kapja meg ekkor a többséget, kérheti a parlament feloszlatását és új választások kiírását), azaz összekapcsolta saját és kormánya sorsát a német katonák küldetésének engedélyezését kezdeményező kormány-előterjesztés elfogadásával. A háborús részvételt addig feltétel nélkül támogató ellenzéki pártok ettől kezdve természetesen elutasították a Bundeswehr-katonák készenlétbe helyezéséről szóló kormányindítványt. A Zöldek 47 fős frakciójából nyolc képviselő jelezte, hogy biztosan nem szavazza meg a kormány előterjesztését, s az SPD-ben is létrejött egy kisebb (16 főből álló) képviselői csoport, amelynek támogatásában nem lehetett biztos Gerhard Schröder. A kancellár minden diplomáciai ügyességét bevetette, amelynek eredményeként a szavazás reggelére a maga javára tudta fordítani a végkimenetelt. Az SPD-frakció teljes támogatásával (miután egy képviselőnőjük korábban kilépett) és a Zöldek négy ellenszavazatával (a nyolc „renitens" képviselő megegyezett abban, hogy négyen igennel, négyen pedig nemmel fognak szavazni, azaz szimbolikusan igent mondanak a koalíció folytatására és nemet a katonai akcióban való német részvételre) elérte a nemzetközi terror elleni katonai fellépésben való német részvétel jóváhagyását. Habár az esetet követően Schröder kancellár pozíciójában megerősödve bizakodóan tekinthetett a jövőbeli out-of-area bevetések elé, az akkori események egyúttal óvatosságra is intettek. A szavazás végkimenetele ugyanis mindenképpen ártott Németország nemzetközi tekintélyének, hiszen a kormányindítványnak a bizalmi szavazással való összekötése miatt éppen hogy megnyert csata csorbát ejtett az ország euroatlanti elkötelezettségének hitelén. Még akkor is, ha mindenki - a kormány és az ellenzék egyaránt - azt hangsúlyozta, hogy csak a belpolitikai kérdéssel való összekapcsolódás miatt kapott ilyen csekély többséget a döntés. A kormány-előterjesztés megszavazása előtti belpolitikai viharok megmutatták továbbá, hogy a kancellár által meghirdetett aktív kül- és biztonságpolitikai szerepvállalás megvalósításához szükséges korlátlan támogatás még a kormánypártok soraiban sincs meg. S nemcsak a környezetvédő és békemozgalomként létrejött Zöldek küzdenek még mindig pacifizmusuk feltámasztásáért, hanem az SPD soraiban is vannak szép számmal békepárti képviselők, akik néha „elbizonytalanodnak". A különbség csupán az, hogy amíg a szociáldemokraták eddig valamennyi szavazásnál rendkívüli 208 Külügyi Szemle
