Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Az Európai Unió helye az új világrendben európai államok az amerikaiakénál nagyságrendileg nagyobb energiaellátási érzékenységük miatt tartottak. Az 1982-es falklandi háborúban azonban néhány tagállam (Írország, Olaszország, Franciaország) közvetlen ellenérdekeltségét félretéve sikerült komoly közös embargós intézkedéseket bevezetni. Tripoli 1986-os bombázása súlyos belső' válsághoz vezetett az Európai Politikai Együttműködésben, hiszen Sir Geoffrey Howe angol külügyminiszter úgy ülte végig a líbiai terrorizmussal kapcsolatos ülést, hogy tudta, csak kollégáival nem közölte, hogy az amerikai bombázók már felszálltak dél-angliai támaszpontjaikról Kadhafi bázisai felé. A Tienamnen téren 1989-ben történtek után a tagállamok korlátozott gazdasági, de kiterjedt politikai szankciókat léptettek életbe Kínával szemben. A Kuvait elleni 1990. augusztus 2-i iraki agresszió után az integrációban részt vevő országoknak mindenekelőtt az agresszió közös jogi és politikai minősítését kellett megválaszolniuk. Az olasz elnökség alatt viszonylag könnyen ment az eljárás, mert egyrészről nyilvánvaló volt, hogy az iraki akció közvetlenül sérti Nyugat-Európa érdekeit, másrészről pedig elemi szinten volt látható, hogy Bagdad lépései szöges ellentétben állnak a nemzetközi jog számos tételével. Ahol a probléma jelentkezett, az az önálló nyugat-európai külpolitika megfogalmazásának mikéntje volt. A németek, az angolok és a franciák egyaránt próbálkoztak közvetítő kísérletekkel, de ezek nemcsak kudarcba fulladtak, hanem azt is eredményezték, hogy a felbőszült amerikaiakkal és az ismét csak a másik fél mellé felsorakozott szovjetekkel szemben Európát a bizonytalanság és döntésképtelenség jelzőivel illették. Mindenesetre augusztus 3-án született egy közös állásfoglalás, amelyben elítélték Szaddám Húszéin agresszióját, s megállapodtak abban is, hogy az ekkor az ENSZ BT-ben helyet foglaló tagállamok milyen álláspontot foglaljanak el. A Biztonsági Tanácsban való koordinált fellépés rendben is ment mindaddig, míg a franciák 1991 elején - annak dacára, hogy a tizenkettek külügyminiszterei azt előzetesen elutasították - elő nem álltak egy hétpontos rendezési tervvel, amelyet azonnal az ENSZ BT elé is vittek. Párizs javaslatára Irak részéről egyébként még válasz sem érkezett. Bár a tizenkettek széles körű segítséget ígértek a térség leginkább érintett országainak, hogy kárpótolják őket az Irak elleni embargó betartásáért, ezekből az ígéretekből azonban nagyon kevés teljesült. Az Európai Unió tagállamai ugyanakkor jelentős katonai erőkkel vettek részt Kuvait felszabadításában, de utólag szinte mindegyikük (különösen a franciák) kudarcként értékelték a történteket a közös külpolitika kiépítésének oldaláról. Különösen súlyos kifogások fogalmazódtak meg a politikai koordinációs mechanizmus gyengeségeivel kapcsolatban. A hidegháborús korszak lezárultával a maastrichti szerződést követő gyakorlat sem hozott olyan releváns áttörést a közös kül- és biztonságpolitikában, melyet sokan reméltek. A kilencvenes évek kihívásaira (a volt Szovjetunió területéről érkező kihívások, a jugoszláv polgárháború rendezésével kapcsolatban felmerült problémák, az európai országok 2004. ősz-tél 97
