Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Ambrus Mónika: Lettország-állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni?

Lettország: állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Nem kaphat állampolgárságot az, aki a Lett Köztársaság függetlensége, demokrati­kus parlamenti rendszere vagy az állami hatalom ellen tevékenykedett; aki 1990. má­jus 4-e után fasiszta, soviniszta, nemzetiszocialista, kommunista vagy más totalitárius eszméket terjesztett vagy nemzeti vagy faji gyűlöletet szított; külföldi állam állam- hatalmi, adminisztratív vagy jogérvényesítő szervének tisztviselője; külföldi állam hadseregénél, biztonsági szolgálatánál vagy rendőri szervénél szolgál; aki 1940. június 17-e után a szovjet hadseregből történő leszerelését követően Lettországot választotta lakóhelyéül; aki a KGB alkalmazottja, informátora, ügynöke vagy titkos információ ke­zelésével megbízott beosztottja volt; aki 1991. január 13-a után a Lett Köztársaság ellen tevékenykedett a Szovjetunió Kommunista Pártjában (SZKP), a Lett Szovjet Szocialis­ta Köztársaság Dolgozó Emberek Nemzetközi Frontjában stb 25 Maga az eljárás idővel sokat egyszerűsödött, a tájékoztatás is jóval szélesebb körű, ugyanakkor továbbra is van egy nagy akadálya a honosítási eljárások lefolytatásának, ez pedig a kérelmek hiánya. Miért nem nyújtják be ezeket tömegesen? Félnek a vizsgá­tól? Származik valamilyen előnyük abból, hogy non-citizének maradnak? Egy felmérés megvizsgálta a lehetséges okokat. A nem állampolgárok 59 százaléka gondolja úgy, hogy nem tudná letenni a nyelvvizsgát; 54 százalék tart attól, hogy a történelemvizsgát nem tudná teljesíteni; 47 százalék válaszolt úgy, hogy nincs erre pénze; 43 százalék azt mondta, hogy már van non-citizen útlevele, és nem kell neki másik; 36 százaléknak egy­szerűen nincs szüksége lett állampolgárságra; 33 százalék nyilatkozott úgy, hogy a ho­nosítási eljárás számára megalázó; 26 százalék nem tartja fontosnak, hogy részt vehes­sen a választásokon;26 23 százalék nem érzi magát Lettországhoz tartozónak; 21 száza­léknak nincs ideje arra, hogy összekeresgélje a dokumentumokat; húsz százalék úgy gondolkodott, az állampolgárság megnehezítené, hogy Oroszországba utazhasson;27 ugyanennyien tartják elégtelennek a honosítással kapcsolatban szolgáltatott informá­ciót; 11 százalék nem hisz benne, hogy megkapná az állampolgárságot; nyolc százalék nem kíván a hadseregben szolgálatot teljesíteni; öt százalék tartja akadálynak, hogy csa­ládja nem támogatná ebbéli elképzeléseit; ugyanennyien már más állam állampolgárai; és ugyanennyien mondják, hogy nincs joguk a kérvényt benyújtani; négy százalék mondta azt, hogy inkább egy másik ország állampolgárságát szeretné megkapni.28 Lettországban 1996-ban nyelvoktatási programot indítottak, hogy a nem állampol­gárok nyelvtudását fejlesszék. Szociológiai felmérések szerint egyre több nem lett em­ber tanul meg saját akaratából lettül (2000: 29 százalék, 2002: 35 százalék) és azoknak a fiataloknak a száma, akik egyáltalán nem beszélik a nyelvet, gyorsan és folyamato­san csökken (1997: 27 százalék, 2002: 4 százalék).2q A nyelv kérdése tehát az állami feladatvállalás szintjén - több-kevesebb hiányosság­gal - megoldottnak látszik. A honosítási vizsgán elvárt történelmi és alkotmányossági is­meretekről - ahogy fentebb már említettük - külön könyvet állítottak össze. A Honosítá­si Hivatal jól felszerelt, modern intézmény, amely nagy figyelmet szentel az állampolgár­2004. ősz-tél 35

Next

/
Thumbnails
Contents