Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony új esélyei
Hamberger Judit nak a hatékony kisebbségvédelemnél is erősebb érdekei fűződnek Szlovákia felzárkóztatásához" {Regio, 142.). A kisebbségi nyelvhasználati törvény ilyetén elfogadása miatt a magyar külpolitika az egyik Máért-nyilatkozatában fejezte ki nyugtalanságát.8 Az MKP-nak többször meg kellett tagadnia saját céljait és igényeit a magyar kisebbség nemzeti közösségként való fejlődésének biztosítása terén. Kormányzati részvételének első ciklusában (1998 októberétől 2002 szeptemberéig) ugyanis a nemzeti lét javítására irányuló politikai céljai közül szinte egyik sem teljesült. Talán a legsúlyosabb az volt, amikor az új közigazgatási beosztási törvényt 2001-ben a szlovák törvényhozás a magyar igények ellenében fogadta el, nem téve lehetővé a magyar kisebbségnek két magyar többségű délszlovákiai terület, „megye" létrehozását. Ebben a kérdésben is nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovák belpolitikában nem sokat törődnek a magyar külpolitika és a Magyar Koalíció Pártjának elvárásaival a magyar kisebbség jogos követeléseinek teljesítésére.9 Az MKP a kitűzött kisebbségi célok elérésében a második kormányzati ciklusban (2002 szeptemberétől) már eredményesebb volt, mert a 2002. szeptemberi választásokból az előző ciklusnál erősebben került ki, és több parlamenti képviselőt (15 helyett 20- at) küldött a szlovák parlamentbe, valamint eggyel több minisztériumot (2 helyett 3- at) tudott megszerezni a kormányban. Az MKP kormányzati szerepének a szlovák politika szempontjából két fontos eredménye van: az egyik, hogy a nyugati integrációs intézmények előtt Szlovákiát „szalonképesebbé" és elfogadhatóbbá tette, a másik az, hogy a szlovákok egy részét megszabadította a görcsös magyarellenes komplexustól, tehát csökkentette a magyarokkal szembeni bizalmatlanságot.10 Az MKP kormányzati politizálásának világos üzenete, hogy megértette: az ország integrációs céljai előbbre valóak, mint a nemzeti identitás minden területen való következetes védelme. Az ország integrációja ugyanis nemcsak a szlovákoknak, hanem a szlovákiai (és a magyarországi) magyaroknak is létérdeke. A szlovákiai magyar társadalom áldozatot hozott azzal, hogy saját politikai reprezentánsát, az MKP-t a szlovák kormányzatba küldte. Ezáltal Szlovákiának tett szolgálatot. Elsősorban külpolitikait, másodsorban belpolitikait. A külpolitikai szolgálat az egész ország nyugati integrációs irányának biztosítása, az ország külpolitikai elszigeteltségének feloldása és az integrációs sorban az élre juttatása volt.11 Az MKP egyértelmű integrációpárti politikát folytat, és támogatja a V4-ek szoros együttműködését, benne különösen Szlovákia és Magyarország együttműködését. (Az 1999. májusi visegrádi csúcsértekezlet Pozsonyban egyúttal a szlovák-magyar kapcsolatok újjáélesztését is jelentette.) A Magyar Koalíció Pártja az ország EU- és NATO-tagságát amiatt is üdvözli, mert a magyar kisebbség helyzetét javítja és biztosabbá teszi. Az MKP politikai prioritásai közül teljesült Szlovákia EU- és NATO-tagsága.12 Tehát az MKP kormányzati szereplése, helyzete a magyar külpolitikának segített azáltal, hogy Szlovákiát szavahihető, demokratikus partnerként kezelték az integrációs folyamatban. Ezzel elősegítették, hogy Magyarország egyik fontos szomszédja ne ma32 Külügyi Szemle
