Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
Szilágyi Imre biztosítása, a békés etnikumközi együttélés megteremtése nem csupán Magyarország igénye, de olyan európai alapelv, amelyet az Európai Unió, a NATO, az Európa Tanács és az EBESZ egyaránt magukénak vallanak". Miután az atrocitások tovább folytatódtak, Kovács László augusztus elején levéllel fordult Kostunicához. Ebben egyrészt emlékeztetett júliusi megbeszélésükre, másrészt arra, hogy Magyarország igyekezett és igyekszik elősegíteni Szerbia-Montenegró euroatlanti integrációját, ugyanakkor leszögezte „hogy kétszintű intézkedési csomag szükséges..., amelynek keretében egyrészt azonnal sort kell keríteni a felelősök felkutatására és bíróság elé állítására, másrészt hosszabb távon lépések szükséges tenni az etnikai tolerancia elvének és a soknemzetiségű társadalom modelljének elfogadtatására a szerbiai közvéleménnyel". Végül az előzmények ismeretében annak a reményének adott hangot, hogy a szerbiai hatóságok megfelelő intézkedéseinek eredményeképpen „Magyarország nem kényszerül arra, hogy európai szervezetek fórumait felhasználva tegyen lépéseket a vajdasági magyarságot ért támadások ügyének rendezésére".106 A diplomáciai akciók eredménytelenségét látva az Európai Parlament magyar parlamenti képviselőinek kezdeményezésére a néppárti és szocialista frakció határozati javaslatot fogadott el a vajdasági atrocitások ügyében.107 A szerb politikusok határozott intézkedések helyett kezdetben bagatellizálták a problémát, majd arra kényszerültek, hogy e kérdésről megbeszélést folytassanak mind Mádl Ferenc magyar köztársasági elnökkel,108 mind pedig az EU magas rangú politikusaival. A magyar diplomácia erőfeszítéseinek eredményét mutatta Kovács László azon bejelentése, hogy „az Európai Unió tagországainak belgrádi nagykövetei, valamint az EU megfigyelő missziója jelentést készítenek a vajdasági atrocitásokról, és azt az EU külügyminisztereinek következő, októberi ülése elé terjesztik". Budapestnek egyfelől érzékeltetnie kellett Belgráddal, hogy a vajdasági magyarok érdekének védelme ügyében nem hiányzik belőle a szükséges határozottság, ugyanakkor arra is törekednie kellett, hogy ebből a problémából ne keletkezzen államközi konfliktus.109 Egyelőre csak reménykedni lehet abban, hogy a magyar diplomácia ezen eljárása, amely a magyar kisebbség védelmében először használta ki azt a tényt, hogy Magyarország 2004. május 1-jétől az Európai Unió teljes jogú tagja, valóban sikeres lesz, s az európai integrációban érdekelt szerbiai politikusok végre megteszik a szükséges intézkedéseket. Összegzéséképpen megállapítható, hogy a délszláv kapcsolatok alakulása egyáltalán nem csupán csak a magyar diplomácia szándékaitól és képességeitől függött, hanem igen nagy mértékben a három szomszéd állam politikai elitjének magatartásától, illetve a nemzetközi közösség akaratától és döntéseitől is. Horvátország és Szlovénia esete azt mutatja, hogy a mindenkori magyar kormányok függetleníteni tudták magukat attól a ténytől, hogy az említett két országban, illetve Magyarországon éppen milyen ideológiájú koalíció van hatalmon, és az együttműködés, néhány problémától el22 Külügyi Szemle
