Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
Szilágyi Imre rendkívül hátrányosan érintette, mind a Szlovéniába, mind a Szlovénián keresztül harmadik országba irányuló exporttevékenységet, a magyar fél leszögezte: „A szlovén rendelkezés ellentétes a nemzetközi kereskedelem szabályaival. Ugyancsak ellentétes a WTO ilyen ügyekre vonatkozó szabályozásával, amely szerint az állatorvosi vizsgálat díja nem haladhatja meg a vizsgálat tényleges költségét. A rendeletet igen rövid határidővel és az érintett országokkal való előzetes konzultáció nélkül kívánta Szlovénia bevezetni; a rendelkezés ilyen módja ellentétes a nemzetközi szabályozásokkal és gyakorlattal, amellett szokatlan a jó partneri kapcsolatokat ápoló szomszédos országok viszonylatában."90 Ez a fajta kereskedelmi háború a két ország között a következő évben is folytatódott. 2003 áprilisában mind a két ország intézkedéseket hozott egymással szemben bizonyos árucikkeinek védelmében.91 A horvát-magyar kapcsolatok sok szempontból a szlovén-magyar viszonylathoz hasonlóan fejlődtek. 2000 januárjában a Külügyminisztérium nyilatkozatban üdvözölte a horvátországi parlamenti választásokat. Emlékeztetett a két ország közötti stratégiai együttműködésre, amely „a stratégiai érdekek azonosságára, a közös gazdasági érdekekre, a gazdag történelmi hagyományokra és a kisebbségek híd szerepére épül", s kifejtette, hogy Magyarország támogatja Horvátország európai irányultságát.92 A két ország között ezután a jószomszédi kapcsolat alakításának számos megnyilvánulása volt tapasztalható. 2000. szeptember 13-án, Magyarország teljes támogatásával, Gödöllőn vették fel Horvátországot az addig trilateráliának nevezett olasz-szlovén-magyar együttműködésbe.93 2001. november 21-én Picula, az új horvát kormány külügyminisztere Budapesten úgy nyilatkozott, hogy Magyarország és Horvátország magas szintű és baráti kapcsolatai mintául szolgálhatnak Európa más államai számára is.94 2002 elején Magyarország Eszéken főkonzulátust nyitott. A horvát köztársasági elnök úgy vélte, hogy „a magyar befektetők jelenléte Horvátországban egyfajta elismerése Zágráb jószomszédsági politikájának (...). Elégedetten állapította meg, hogy a két ország közötti hagyományosan jó politikai kapcsolatok mögött most már nem marad le a mindeddig hiányolt számottevő gazdasági tartalom sem."95 2003 második felében a horvát-magyar viszonylatban is megjelentek a gazdasági hátterű feszültségek. Az év végén Horvátországban úgy vélték, hogy „szemlátomást meggyűlik a baja az új horvát kormánynak Magyarországgal, amellyel eddig soha semmi gondja nem volt," illetve, hogy a 2001 februárjában megkötött „magyar-horvát szabadkereskedelmi egyezmény egy részének felfüggesztésével Magyarország kereskedelmi hadüzenetet intézett Horvátországhoz".96 Ez azonban egyáltalán nem rontotta meg a két ország közötti diplomáciai viszonyt. 2004 elején Berlinben találkozott a két ország külügyminisztere, s egyetértettek abban, hogy egyes felmerülő problémák, beleértve a mezőgazdasági termékek terén az utóbbi időben felmerült problémákat is, nem lehetnek hatással az egyébként minden szempontból jó horvát-magyar kapcsolatokra. Kovács László ez alkalommal is megerősítette, hogy Magyarország támogatja azt a törekvést, hogy Horvátország teljes jogú tagja lehessen az Európai Uniónak, illetve a NATO-nak.97 20 Külügyi Szemle
