Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
Szilágyi Imre gáltak Okucani térségében,69 részben pedig úgy, hogy a magyarországi Taszáron lévő katonai bázis és repülőtér adott otthont a béketeremtő akcióban részt vevő amerikai katonáknak.70 Másrészt azért, mert 1996 novemberében Clinton amerikai elnök levelet intézett Horn Gyula miniszterelnökhöz, amelyben reményét fejezte ki, hogy Magyarország részt vesz a Délkelet-európai Együttműködési Kezdeményezés (SECI) munkájában. Ez a felkérés komoly problémát okozott Magyarországnak. A NATO tagság felé törekvő Magyarország nem volt abban a helyzetben, hogy elutasítsa az amerikai kérést. Ugyanakkor többen úgy vélték, nem szerencsés az, hogy Közép-Európából egyedül Magyarországot hívják meg egy balkáni akcióba, miközben Magyarország nem tekinti magát balkáni országnak. Voltak, akik szerint ez az irányváltás akár Magyarország NATO tagságát is veszélyeztetheti. Az aggodalmakkal kapcsolatban a magyar külügyi szóvivő elmondta, hogy nem tartják indokoltnak „azokat az aggodalmakat, amelyek Magyarországnak a SECI-vel való együttműködésével kapcsolatban napvilágot látnak, és amelyek arra utalnak, hogy ezzel hazánkat a balkáni államokhoz sorolnák. Egy ilyen »átsorolás« ellentétben állna Magyarország integrációs törekvéseivel, de a NATO és az EU tagországainak azon szándékával is, hogy Magyarországot, illetve a térség több más országát integrálják e szervezetekbe. Magyarországnak általános megítélés szerint változatlanul jók »az első körös« esélyei. Clinton elnök levélben külön biztosította Horn Gyula miniszterelnököt arról, hogy Magyarország részvétele a SECI- ben semmilyen negatív hatással nem jár NATO-csatlakozási törekvéseinkre."71 Geopolitikai helyzete miatt azonban Magyarországot továbbra is közvetlenül érintették a széthulló Jugoszláviában zajló események, mindenekelőtt a koszovói válság. Martonyi János külügyminiszter egyebek között ezért is támogatta az ENSZ azon határozatát, amelytől azt remélte, hogy „késedelem nélkül érdemi tárgyalások kezdődnek a felek között, a tárgyalások tartós rendezést eredményeznek, széles körű autonómiát biztosítva Koszovónak, és megőrizve a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi integritását."72 1 998 őszén azonban a magyar külpolitika rajta kívül álló okokból igen nehéz helyzetbe került. A NATO ugyanis 1998. október 10-én hivatakos jegyzékben kérte, hogy „tegye lehetővé a NATO számára légterének korlátozásoktól mentes igény- bevételét a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területe fölött végrehajtandó légi hadműveletekhez. A korlátozás nélküli légtérfelhasználás értelmében a NATO-feladatokat végrehajtó repülőgépek átrepülhetnének a magyar légtéren". Az ország nemzetközi helyzete és az a tény, hogy Magyarország mihamarabb a NATO teljes jogú tagja kívánt lenni egyértelművé tette, hogy Magyarország ezt a kérést nem utasíthatja el, ugyanakkor Magyarország különleges helyzete a következők leszögezésére késztette a kormányzatot: „A szövetség számára nyújtott egyértelmű és határozott támogatás mellett a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni a vajdasági magyarok érdekében. (...) Kezdettől fogva nyomatékosan és folyamatosan felhívtuk a figyelmet a Vajdaságra, a vajdasági magyar kisebbség helyzetére. Jeleztük a korlátáinkat, amelyek sa16 Külügyi Szemle
