Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között Cem112 fogalmazta meg: Olyan ország vagyunk, amely egyaránt európai és ázsiai, olyan kultúra vagyunk, amelynek egyaránt vannak európai és ázsiai dimenziói.113 Az özali gazdaságpolitika következtében a 80-as évektől újult erőre kapó migráció jelentős mértékben módosított a társadalmi attitűdökön. A migráció következtében a vidéki szegény lakosság városivá alakult, új perifériát alkotott, amely gazdaságilag hátrányban volt, politikailag izolálódott, így megfelelő bázist biztosított az iszlámista párt számára.114 A hagyományos/vidéki és a modern/városi kultúrák közötti konfrontáció, a hagyományos pártok fragmentációja, a civil társadalom migráció okozta átalakulása és az államilag támogatott vallásoktatás növelte az iszlámista párt mozgásterét, amely szavazatainak jelentős részét a jobbközép pártoktól szerezte. 1983 után az ANAP képviselte a vallási konzervatív rétegeket, de mérsékelt nacionalistákat és a piacnyitás következtében megjelenő, majd felemelkedő új gazdasági elitet is. A párt a 80-as évek végéig tartani tudta diverzifikált választói bázisát, de Demi- rel Igaz Út Pártja (Dogru Yol Partisi-DYP)115 vidéken egyre erősebbnek bizonyult.116 Az azonos választói bázissal rendelkező ANAP és a DYP küzdelme a jobbközép voksokért egymás gyengítéséhez vezetett, amelyet csak fokozott Özal és Demirel személyes ellentéte. A DYP szerint az ANAP a katonai rendszer terméke, amelyet kizárólag a régi politikai elit visszatérésének megakadályozására hoztak létre, míg az ANAP úgy vélte, a DYP egyetlen célja Demirel miniszterelnöki, majd elnöki pozícióba juttatása. A jobbközép erők helyzetét az is gyengítette, hogy Özal 1993-ban bekövetkezett halálát követően Demirel lett a köztársasági elnök, ezáltal mindkét párt tapasztalt, a tagság által egységesen elismert vezető nélkül maradt.117 Részben hasonló helyzet alakult ki a baloldalon is: A CHP a puccs után nem tért magához, újjáalakulására csak 1992-ben került sor,118 ám addigra a párt korábbi elnöke Bülent Ecevit, már létrehozta a Demokratikus Baloldal Pártját (Demokratik Sol Partisi-DSP), így a baloldali szavazatok is megoszlottak. A Szovjetunió összeomlásával, a kétpólusú világrend felbomlásával a választók körében a politikai hovatartozást fokozatosan a kulturális váltotta fel, a vallási és nemzeti identitás erősödött, ez lett az új választóvonal.119 A hagyományos pártok duplikáció- ja és versengése mellett a 90-es évek fontos fejleménye volt a politikai iszlám felemelkedése és az etnikai identitások megjelenése. Bár Törökországban a 60-as évek vége óta működtek vallási vagy etnikai alapon működő pártok, ezek, bár több kormányban is szerephez jutottak, mégis alapvetően marginálisak maradtak.120 Az áttörést 1991 jelentette, amikor a választásokra koalíciót kötő iszlámista és ultranacionalista párt 16,9%- ot szerzett, és 62 képviselőt küldött a nemzetgyűlésbe.121 A vallási identitás erősödését a politikusok és a hadsereg eltérő módon ítélte és ítéli meg. A hadsereg minden vallását gyakorló muszlimot potenciális iszlámistának tart, úgy véli a vallásosság erősödése és az iszlámizmus terjedése alapjában fenyegeti a ke- málista berendezkedést, így e kérdés kapcsán semmiféle engedményre nem hajlandó. 2004. tavasz-nyár 139
