Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között A 60-as évek közepén mélyreható változások történtek a török külpolitikában. A fordulópontot a ciprusi kérdés kiéleződése jelentette. A török döntéshozókat megdöbbentette az amerikai elnöknek a török elnökhöz írt levele, amelyben Johnson jelezte Inönü- nek, az Egyesült Államok ellenzi, hogy egy esetleges ciprusi török beavatkozás esetén amerikai fegyvereket használjanak. Az 1965 októberében az Igazságpárt élén kormányra került Süleyman Demirel szinte azonnal hozzálátott a külpolitika diverzifikálásához. A török diplomácia ennek megfelelően kiegyensúlyozottabbá vált, közeledett a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz, valamint igyekezett normalizálni kapcsolatait az arab országokkal. A szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztése mellett a kiegyensúlyozottabb külpolitika követésén túl gazdasági megfontolások szóltak. A Szovjetunió és a többi szocialista ország képes volt felvenni a Nyugat-Európában nehezen eladható török termékeket. A Szovjetunió számára kulcsfontosságú volt Törökország jóindulatának biztosítása, hiszen ennek hiányában ellehetetlenült volna a szovjet földközi-tengeri flotta fenntartása és utánpótlása a Dardanellákon keresztül. Míg Demirel célja kizárólag a kiegyensúlyozottabb külpolitika volt, Ecevit, az Egyesült Államok súlyának mérséklése szándékával a 70-es évek végén balközép kormányok által irányított Európa felé kívánta orientálni a török külpolitikát. Ecevit 1978. júniusi moszkvai látogatásakor szovjet-török keretegyezmény került aláírásra, amelynek értelmében a Szovjetunió milliárdos tételekben szállított Törökország számára vízi és hőerőműveket, valamint olajfinomítókat." 1967-ben és 1973-ban Törökország ígéretet tett, nem engedélyezi, hogy az Egyesült Államok törökországi NATO-támaszpontokat használjon fel arab országok ellen. Miután Izrael lépéseket tett Jeruzsálem egyesítésére, Ankara bezárta két főkonzulátusát és jelezte, minimálisra korlátozza az Izraellel való kapcsolatait. Az arab országoknak ez kevés volt, felhívták Ankara figyelmét, hogy csak a török-izraeli reláció teljes felszámolása esetén van lehetőség a kapcsolatok javulására. A török-arab közeledés eredményeként a PFSZ képviseletet nyitott Ankarában, sőt az 1979. októberi ankarai Ecevit- Arafat találkozó azt jelentette, hogy a PFSZ első embere először látogatott NATO-tag- államba. Az 1973-as olajárrobbanást követően a török import 20%-a arab országokból származott, ám a szoros gazdasági kapcsolatok nem tükröződtek a politikai kapcsolatokban. 1974. július 15-én a görögországi tisztek vezetése alatt álló Ciprusi Nemzeti Gárda az athéni junta támogatásával puccsot hajtott végre Cipruson azzal a céllal, hogy végrehajtsa az enóziszt, Ciprus Görögországhoz csatolását. Az akciót követően a „törökö- lő"-ként ismert Nikosz Szampszon, a terrorista EOKA vezetője lett az elnök. Mivel Nagy-Britannia mint garantáló hatalom nem kívánt beavatkozni, Ecevit, a másik garantáló hatalom Törökország miniszterelnöke, elrendelte a sziget elleni inváziót. Az 1974. július 20-án megindult akció során a török hadsereg megszállta és mai napig megszállva tartja a sziget 37%-át. Az athéni vállalkozás, Makariosz érsek kormányának 2004. tavasz-nyár 135
