Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között átalakították az oktatást is: A XVIII. század végétől folyamatosan nyíltak meg a főként francia modellt követő katonai-adminisztratív képzést biztosító iskolák, amelyek az új elitet termelték ki, így a XIX. század második felére érzékelhető változás következett be az elit összetételében. Míg a birodalom klasszikus korában keresztények rabszolgákból áttért vagy áttérített muszlimok játszották a vezető szerepet, a XIX. század végére a hatalom egyre inkább a született muszlimok, ezen belül is a törökök kezébe került. A XIX-XX. század során számos kis nemzet nyerte el függetlenségét. A nemzeti önállóság kivívása azonban komoly áldozatokkal járt, így e nemzetek jelentős része súlyos gazdasági-társadalmi problémákkal szembesült. Figyelem elterelésként, a nemzeti kormányok, helyenként területi igényeket is megfogalmazva, gyakran agresszív külpolitikába kezdtek. A török külpolitikát irányító elnök felismerte, hogy Törökország nagyhatalmi érdekek középpontjába eső, stratégiailag fontos területen fekszik, így agresszív külpolitika ellentétes lenne az ország érdekeivel. A brit és francia gyarmatokkal, a Szovjetunióval, valamint két agresszív külpolitikát folytató állammal (Görögország és Bulgária) szomszédos ország számára nincs más lehetőség, mint a status quo biztosítása, Ankara csak a status quo fenntartásával őrizheti meg a katonai és külpolitikai téren elért eredményeket, hajthatja végre az ország modernizálásához szükséges belső reformokat.64 Az ország lehetőségeit ugyanakkor meghatározta a birodalmi múlt, amellyel szemben a török külpolitika irányítója, a köztársasági elnök oly módon próbált meg védekezni, hogy meghirdette a „yurtta sulh, cihanda sulh"65 elvet, amely azt jelentette, hogy az új állam szándékai békések, nem kívánja a birodalom restaurációját. A jelmondat gyakorlatilag egy izolációs doktrína megfogalmazását jelentette. Atatürk már a függetlenségi háború éveiben (1920-22) szoros kapcsolatot épített ki a Szovjetunióval, de nem az ideológia, hanem az egymásrautaltság alapján. Soha nem titkolta, hogy fő célja eléréséhez - Törökország modern európai ország legyen - Franciaország és Nagy-Britannia szolgált példaként. Világosan megfogalmazta: az ország nemzeti és vallási hagyományai megerősítik azt a véleményt, hogy az orosz kommunizmus nem alkalmazható Törökországban. Musztafa Kemál felmérte, hogy Európába a délkelet-európai szomszédokon át vezet az út, így igyekezett közeledni korábbi ellenfeléhez, Görögországhoz. A görög-török kétoldalú kapcsolatokat 1923 után, mintegy három évtizeden át, az együttműködés jellemezte, 1930-ban Venizelosz és Musztafa Kemál barátsági egyezményt írt alá, amely a bolgár törekvések ellen is irányult.66 1934. február 9-én a francia diplomácia közbenjárására Törökország, Görögország, Románia és Jugoszlávia megkötötte a Balkáni Szövetségi Paktumot, a regionális biztonsági szervezet a balkáni status quo fenntartásának céljával jött létre. Az 1939 augusztusában aláírt Molotov-Ribbentrop paktum hatására 1939 októberében Törökország kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött Nagy-Britanniával és Franciaországgal. Görögország német megszállása után Inönü attól tartott, hogy a ná2004. tavasz-nyár 127
