Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között A hadsereg szerepét kiemeli, hogy a vezérkari főnök ellenőrzi a katonai termelést és a beszerzéseket, amelyek nem képezik az állami költségvetés részét. A hadsereg költségvetését, amely az állami költségvetés harmada, a vezérkar állítja össze, a nemzet- gyűlés pedig rendszerint vita nélkül hagyja jóvá. A katonai költségvetésről folytatott nemzetgyűlési vitát a hadsereg valószínűleg a kemálista berendezkedés elleni támadásként fogná fel. A hadsereg befolyását növeli, hogy a nagy török cégek nyugalmazott katonatiszteket neveznek ki igazgatótanácsaikba, akiknek az a feladata, hogy a jelentős iparvállalatokat ellenőrző hadsereg vezetőivel a kapcsolattartás folyamatos legyen. A vállatok közül a legfontosabb az 1961-ben alapított, harminc vállalatot magába foglaló OYAK.20 A hadsereg politikai szerepének mérséklésére, kihasználva a kedvező bel- és külpolitikai fejleményeket, Turgut Özal tett kísérletet az 1980-90-es évek fordulóján. Özal ügyesen tartotta távol a hadsereget a politikától: az öbölháború idején az iraki beavatkozással egyet nem értő Torumtay vezérkari főnök nem látván más lehetőséget, tiltakozása jeleként lemondott. A hadsereg, kihasználva a politikai pártokból való növekvő kiábrándulást, Özal 1993-ban bekövetkezett halála után gyorsan visszaszerezte kezdeményező szerepét és a Törökország biztonságát fenyegető két belső ellenség, a kurd szeparatista és az iszlámista mozgalom ellen fordult.21 Az alábbiakban megkísérlem felvázolni a legfontosabb politikai pártok kialakulásának folyamatait, valamint meghatározni a politikai rendszerben elfoglalt helyüket a Török Köztársaság megszületésétől napjainkig eltelt időszakban, figyelmet fordítva az 1923 előtti folyamatokra is. 1923-ig A bevezetőben említett Köztársasági Néppárt nem az első jelentős politikai tömörülés volt. Az I. világháborút követően újjáalakult a már 1911-ben létrejött, majd két évvel később betiltott Szabadság és Egyetértés Pártja (Hiirriyet ve Itiraf Firkasi), amely 1918 őszén már gyakorlatilag kormányzó pártként működött.22 Az ifjútörök23 tisztek ugyanebben az időszakban két pártot is alapítottak. Az egyik, az alig fél évig létező Újjáépítés Pártja (Teceddüt Firkasi), a másik, Musztafa Kemál régi barátja és katonatársa, Ali Fethi (Okyar)24 által létrehozott Oszmán Liberális Néppárt (Osmanli Hiirriyetperver Avam Firkasi) volt.25 Ez utóbbihoz csatlakozott 1918 őszén a szíriai frontról Konstanti- nápolyba érkező Musztafa Kemál is. A fegyverszünet megkötésekor az antant két súlyos hibát követett el, ami később sorsdöntőnek bizonyult: nem került sor az oszmán csapatok lefegyverzésére, és helyén maradt az oszmán államigazgatás is. A későbbi függetlenségi háborúnak éppen a hadsereg és a tisztviselők álltak az élére. 2004. tavasz-nyár 119
