Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 4. szám - AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A VILÁG - Deák András: Egy külpolitikai revízió anatómiája. A Bush-adminisztráció Oroszország-politikája
Deák András hozzá. Mindkét ideológiai irányzat kifejezetten kerülte, hogy bármilyen formában is utaljon afganisztáni arabok és az al-Káida csecsenföldi jelenlétére, ezzel is indirekten elismerve az orosz fellépés jogosságát. Látványos volt ez a magatartás Thomas Pickering 2000. októberi moszkvai látogatásakor. A külügyminiszter-helyettes, aki az iszlám fundamentalista terrorizmussal foglalkozó kétoldalú bizottság ülésén vett részt, terrorista szervezetnek nyilvánította az Uzbegisztáni Iszlamista Mozgalmat, de tagadta, hogy Csecsenföld szóba került volna, és nem volt hajlandó megerősíteni, hogy Cse- csenföldön afganisztáni arabok tartózkodnak.13 Ebben a megítélésben állt be némi változás Bush hatalomra kerülésével. A republikánus adminisztrációt nem túlzottan izgatták Oroszország belső problémái. A hagyományos amerikai érdekekből indultak ki, és a csecsenföldi események nem tartoztak ezek közé. Legfeljebb az orosz, magatartás kilengései, a krízis nemzetközi vonzatai tartottak számot némi érdeklődésre, de semmiképp sem a válság maga. Ezért a kérdésben elhangzott kritikák megritkultak, a republikánus vádak sokkal inkább Moszkva kifelé mutatott magatartásának egyes elemeire irányultak.14 2001 szeptembere sem hozott gyors áttörést a csecsenföldi események megítélésében. Két tekintetben következett be érdemi elmozdulás az ősz folyamán: véget értek az amerikai adminisztráció alacsonyabb rangú képviselői és az ellenállást fémjelző Maszhadov csecsen elnök köre közti találkozók, illetve Washington elismerte az afganisztáni arabok csecsenföldi jelenlétét. Azonban a Fehér Ház nem ment ennél tovább, és kifejezetten kerülte a csecsenföldi akció legitimitásának a kérdését. Ennyiben élesen különválasztotta a kérdés politikai és terrorista aspektusát. Ennek megfelelően, sohasem elismerve a csecsenföldi orosz akció jogosságát, a konfliktus lassan újra napirendre került Washingtonban, csak éppenséggel most már a térség terrorista infiltrációja miatt. A kilencvenes évek elején, a karabahi és a grúziai háborúk során javarészt a részt vevő felek kérésére viszonylag sok afganisztáni arab érkezett Azerbajdzsánba és Grúziába, majd telepedett le ott. Kétségtelen, hogy ez a hálózat hátországul szolgált többek közt a csecsenföldi háborúk - különösen a második - idején. A helyi kormányzatok nem voltak képesek és nem is akarták ezt a rendszert felszámolni, míg Oroszország a megfogalmazott fenyegetések és korlátozott fellépés ellenére sem kívánt túlzottan belebonyolódni a régió zavaros viszonyaiba. Ennek következtében itt is Washington vállalt magára bizonyos stabilizáló szerepet, és 2002 februárjától kezdődően - orosz egyetértéssel és feltételezhetően kérésre -korlátozott katonai kontingenssel, instruktorokkal „segítette" a grúz kormánycsapatokat a Csecsenföld felé vezető hágók feletti központi hatalom helyreállításában.15 Ugyancsak az együttműködés irányába tett lépés volt egy évvel később három csecsen csoport hivatalosan is terroristává nyilvánítása. Ez utóbbi intézkedés egyértelműen a csecsenföldi helyzet egyfajta radika- lizálódásának, az öngyilkos merényletek és a csecsének egy része által támogatott fundamentalista irányzatok markáns megjelenésének a kései következménye. 38 Külügyi Szemle
