Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pankovits József: Külkapcsolatok és korértelmezés a magyar-olasz viszony 1956 utáni tapasztalata alapján
Pankovits József ösztöndíjait, szakemberek cseréjét is tervbe vette, jelezve, hogy a humán-tudományokban és a művészetekben korábbiakban kialakult hagyomány mellett megjelent az együttműködés természettudományos, műszaki és gazdasági szegmense.11 Vagyis a gazdasági szükségszerűségek hangsúlyt kaptak. Nem véletlen, hogy a kulturális, tudományos és műszaki egyezmény aláírása többek között azért húzódott 1964 és 1965 között több mint egy évig, mert a Külkereskedelmi Minisztérium és a többi gazdasági tárca a kulturális egyezmény kínálta alkalmat óhajtotta kihasználni a maga szempontjainak érvényesítésére. Egyébként feleslegesen, mert 1965. december elsején elsőként a közös piaci országok között Olaszországgal hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodást kötöttünk, s ezzel részben, de egyre növekvő volumenben, sikerült kielégíteni a kétoldalú külkereskedelmi igényeket.12 E kérdések tárgyalásánál nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy 1958-tól - az elszigetelési politika lassú oldódásától számítva - 1964-ig mindössze hat év telt el, 1956- hoz képest is csak nyolc, történelmileg szempillantásnyi idő, meglehet 1956 eseményeibe sokféle komplex tartalom sűrűsödött, amelyeket érdemes nagyobb távlatokba helyezni, hogy közelítsünk a valósabb korértelmezéshez. A magyar-olasz kapcsolatokról beszélve szólnunk kell arról is, hogy az 1956 forradalma melletti szolidaritás olasz társadalmi összetevői mellett az olasz társadalom baloldali fele 1956 hatása alatt nem egységesen, de számottevő részében szolidáris volt az MSZMP vezette politikai kibontakozással, és a maga eszközeivel elősegítette a kétoldalú kapcsolatok visszazökkentését a normális kerékvágásba. Az olasz politikai baloldal Nyugat-Európa legerősebb egykori kommunista pártjával sajátos színfolt volt a nemzetközi palettán. A magyar 1956 - nemzetközileg és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban nem csupán a magyar eseményekkel összefüggésben bizonyult drámainak, hanem a szovjet párt XX. kongresszusának Sztálin-mítoszát lebontó vonala, egyszersmind a békés koegzisztencia melletti elköteleződés miatt - óriási megrázkódtatást váltott ki a társadalmi és politikai élet egész színterében. A krízis nem kímélte a baloldalt sem, azonban a kommunista párt szervezete viszonylag gyorsan kiheverte azt, újra erőre kapott, és új pozíciók, a nagyobb választói befolyás megszerzésének irányába haladt. 1956 a pártban mély nyomokat hagyott, értékelésének kétségei állandóan, napjainkig szították a vitákat. A taglétszám akkor rögtön mintegy kétszázezer fővel megfogyatkozott, de így is körülbelül kétmillióan vállalták kommunista mivoltukat, s - mint utaltunk már erre - „szurkolói" szimpátiával figyelték a kádári MSZMP erőfeszítéseit az 1956 utáni helyzet rendezésére.13 Ezzel azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a magyar-olasz államközi kapcsolatok helyreállásában, a társadalmi és egyéni kapcsolatok alakulásában az OKP széles körű befolyása által az MSZMP-OKP viszonynak, valamint más munkás- és társadalmi mozgalmi összeköttetéseknek a szerepe (szakszervezetek, KISZ, partizánszövetség, nőmozgalom) sem alábecsülhető. A pártállami struktúrának megfelelően a külpolitikai kezdeményezések a párt felső szintű vezető testületétől, a Politikai Bizottságtól eredtek, melyek végrehajtása felülről 7 88 Külügyi Szemle
