Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Az „iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában dia világa így - ahogy Said is utalt rá munkáiban - összefonódott. Mellesleg a szakértők/orientalisták magyarázataikkal csak nagyobb politikai válságok idején jelennek meg, egy rövid időszakon át, ameddig a válság lényegét tekintve véget nem ér. így a közvélemény számára a médiában megjelenő képek/szimbólumok, riportok és a meghívott iszlámszakértők magyarázatai olyan autentikus magyarázatként szolgálnak, amelyek meghatározzák a társadalom iszlámról kialakított képét. Természetesen hangot kaphatnak úgynevezett alternatív magyarázatok, helyzetelemzések is, ahogy ezek valóban meg is jelennek, mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtóban, ugyanakkor válságok idején az alternatív magyarázatok jelentősége csökken, marginalizálódik. Ez összefüggésben van az adott nemzeti érzéssel, például az 1993-as, majd 2001-es World Trade Center elleni merénylet esetén az amerikai társadalom szolidaritásérzésével, amellyel megkérdőjelezhetetlenné válnak azon hangok, amelyek az események hátterét próbálják feltárni. Az Egyesült Államokban végzett közvélemény-kutatások alátámasztják a fentebb leírtakat, ugyanis az 1993-as merényletet követően a megkérdezettek több mint 50%-a vélte úgy, hogy a muzulmánok Nyugat- és Amerika-ellenesek (Ger- ges, 1999,46. o.). Fawaz A. Getges idézi a New York Times egyik cikkét, amelyben az Egyesült Államokban elkövetett bűncselekmények nagy részével a muzulmán kisebbséget vádolják, holott az FBI akkori jelentése szerint ez volt az egyetlen bűncselekmény ebben az esztendőben, amit muzulmánok követtek el. Tehát a médiában megjelenő tudósítások és elemzések azt sugallják, hogy létezik egyfajta globális iszlám konspiráció, - vagy ahogy korábban utaltunk rá, egy globális intifáda - amely alapvetően a nyugati társadalom értékeit, azaz magát a civilizációt veszélyezteti. Elenyésző azon alternatív elemzések száma, amelyek az adott erőszakos cselekmény kontextusát tárnák fel, és elutasítanák a kollektív megbélyegzést. Habár a 2001. szeptember 11-ét követő napokban mind az amerikai elnök, mind a nyugat-európai államférfiak - talán az olasz miniszter- elnök, Berlusconi kivételével - azt hangoztatták, hogy a terrorizmusellenes harc nem irányul egyetlen vallás ellen sem, így az iszlám ellen sem. Ennek ellenére a retorika és a gyakorlat között éles ellentmondást vélhetünk felfedezni, amelyre a későbbiekben kitérőink. Különösen érdekes az 1995. évi oklahomai merénylet háttere és története. A merénylet elkövetésével muzulmán terroristákat gyanúsítottak meg, majd nem sokkal ezt követően kiderült, hogy nem iszlám fanatikusok, hanem „amerikai terroristák" voltak az elkövetők. Azonban az oklahomai esetet követően legalább 200, muzulmánok ellen elkövetett atrocitást jegyeztek fel (Gerges, 1999, 47-48. o.). Tulajdonképpen míg a média az iszlámot összekapcsolja az erőszakkal, addig más vallás (kultúra) esetén elmulasztja ezt tenni. Az amerikai merénylők a sajtó és a televízió számára nem terroristák és fanatikus fundamentalisták, hanem „egyszerű" bűnelkövetők voltak. „A nyugati média továbbra is túlértékeli az iszlám szerepét" [a nemzetközi konfliktusokban] - véli Krista E. Wiegand (Wiegand, 2000, 236. o.). A délszláv válságról szóló köz2003. tavasz 89