Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 4. szám - AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A VILÁG - N. Rózsa Erzsébet: A Bush-kormányzat Közel-Kelet-politikája
A Bush-kormányzat Közel-Kelet-politikája 2001 nyarán az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - a nemzetközi közösség és a Biztonsági Tanács három állandó tagjának nyomására - kidolgozta az ún. „puha szankciók" elképzelést. Ennek értelmében az iraki embargót a nem katonai termékek forgalmára feloldották volna, azonban fokozott szigorral ellenőrizték és akadályozták volna a katonai célú forgalmat. A „puha" szankciókról szóló határozattervezetet az amerikai és a brit delegáció közösen nyújtotta be az ENSZ Biztonsági Tanácsához 2001 júliusában.31 Az iraki kérdésben tehát már a kilencvenes évek közepétől fokozatosan megosztottság alakult ki Európa két vezető állama, Franciaország és Nagy-Britannia között. Nagy-Britannia a „puha" szankciók terve és általában a szankciók fenntartása szükségességének igazolására egy „dossziét" állított össze, mely az iraki vezetés „bűneit" sorolta fel. A dosszié nyilvánosságra hozatalát szeptemberre tervezték, erre és a „puha" szankciók bevezetésére azonban már nem került sor. A 2001. szeptember 11-i támadások ugyan látszólag elterelték a figyelmet Irakról, amennyiben az afganisztáni háború került előtérbe, azonban Bush elnök a terrorizmus elleni háború megindításától fogva hangsúlyozta, hogy nem egyetlen országról van szó, hanem egy hosszú ideig, széles körben vívott háborúról. Nem volt véletlen, hogy az Arab Liga, mely az Afganisztán elleni háborút elfogadta, nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy „az arabok arab ország ellen nem fogadnak el támadásokat".32 A szeptember 11-i merényletek, illetve az afganisztáni háború egyrészt megerősítette a „neokonok" pozícióját a Bush-adminisztráción belül, másrészt igazolni látszott érvelésüket, hogy egy terrorszervezet összefonódhat egy állammal, sőt akár az állam irányítójává is válhat, tehát „fel kell számolni azokat az államokat is, melyek a terrorizmust támogatják."33 A „neokonok" tehát a merényletektől kezdve elérkezettnek látták az időt Irakkal kapcsolatos politikájuk végrehajtásához. Már a terrorakciót követő napon, szeptember 12-én szóba került a Nemzetbiztonsági Tanácsban Irak megtámadása, ekkor azonban nemcsak Powell külügyminiszter ellenezte, hanem még Bush elnök is korainak ítélte azt. Ettől kezdve a Rumsfeld vezette „héják" és a Powell vezette „galambok" között az iraki kérdés folyamatosan a legfontosabb napirendi pontok között szerepelt.34 2001 novemberétől a Pentagonban már folyamatosan dolgoztak az iraki hadjárat tervein, annak ellenére, hogy mind az ENSZ főtitkára, mind Németország és Oroszország egyértelműen ellenezte a tervet. A 2002. január 29-én elmondott beszédében az unió helyzetéről Bush elnök Irakot is megnevezte a „gonosz tengelyének" részeként mint olyan országot, melyről bebizonyosodott, hogy tömegpusztító fegyverek megszerzésére törekedett, ilyen fegyvereket több ízben használt is,35 folyamatosan megsértette állampolgárai emberi jogait, illetve támogatta a terrorizmust. Ennek bizonyítására 2002 szeptemberében Nagy-Britannia nyilvánosságra hozta a Szaddám Huszein-rezsim bűneit tartalmazó dossziét, mely vélhetően ugyanaz a dosszié volt, mint aminek nyilvánosságra hozataláról az előző év nyarán volt szó. Ezzel az iraki háború elméleti alapozása megtörtént. 2003. tél 59
