Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pankovits József: Külkapcsolatok és korértelmezés a magyar-olasz viszony 1956 utáni tapasztalata alapján
Külkapcsolatok és korértelmezés: a magyar-olasz viszony 1956 után tett volt, addig 1968-ban, a nemzetközi egyensúly mozgásba jött lehetőségei között már megbocsáthatatlan bűn. 1956 és 1968 fokozatosan leértékelődött a szovjet erkölcsi-politikai tőke, és új trend érvényesült a baloldali politikai gondolkodásban. Ámde ebben az időszakban a Szovjetunió megroppanó tekintéllyel ugyan, de még szilárdan állt a lábán, és a Szolidaritás első sztrájkhullámáig, az 1980-as évek elejéig-közepéig meg tudta tartani világpolitikai pozícióját, következésképpen a kétpólusúság rendező elvei, stabil világrendje fennmaradt. A szovjet ideológiájú szocializmus eszmeiségét a baloldali politikai kultúra demokratikus irányvételű tájékozódása is kikezdte, másfelől nyilvánvalóan a szocialista rendszerek ellenfelei bomlasztóan munkálkodtak, és aláásták a szocialista országok intézményrendszerét, az ezekre az országokra rákényszerített kiélezett fegyverkezési és gazdasági versengésben fölénybe kerültek, s ezzel a bipolarizmus alapelveit kétségessé tették. Afganisztán megszállása már meghaladta Moszkva erejét: a Szovjetunió fokozatosan felőrlődve elvesztette a nemzetközi viszonyokra korábban jellemző, az Egyesült Államokkal katonai és politikai téren részint hasonló minőségű, részint vetélytársi jellegű pólusképző szerepét. A Szovjetunió Kommunista Pártja az általa ellenőrzött nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi baloldal túlnyomó részében átvészelte a kínai szakadást, de az 1968-at követő vitákban és a reformfolyamatok ellenében már nem tudta érintetlenül megőrizni a „vezető párt" és „vezető állam" ideológiai-politikai kizárólagosságának monopóliumát. A kínai, a magyar és más reformkoncepciók (sajnos a csehszlovákot sikerült tökéletesen elfojtani), az euro- kommunizmus - élén az OKP-val - megbontották és múzeumi tárggyá silányították ezt a monopóliumot, aminek egyértelmű beismerése volt a gorbacsovi peresztrojka. 1956 vizsgálata, a korhoz kapcsolódó elemzése, magának a kornak az értelmezése a felsorolt szempontok és tendenciák ismeretének híján hiányos marad, nem oldható meg, és nem eléggé érthető, hogy a kritikus 1956-os időpont környékén miért erősödtek fel a kelet- és közép-európai országokkal folytatandó kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének objektív igényei, egyúttal a béke, a békés egymás mellett élés prioritása. 1956 után ezeket a felismeréseket nemcsak a munkás- és baloldali mozgalmak képviselték, hanem más demokratikus erők is, vallási és civil mozgalmak, kereszténydemokraták és liberálisok, a „harmadik világ" politikai irányzatai, továbbá a békés egymás mellett élés gazdasági érdekeltségének üzleti, tőkés körei, jóllehet ez utóbbiak politikai stratégiája a szocialista rendszerek - korabeli kifejezéssel - „fellazítását", felbomlasztását célozta, mellesleg sikerrel. A béke prioritása mindazonáltal évtizedeken keresztül a nemzetközi kapcsolatok domináns tényezője maradt, és rendező elvként funkcionált, ami kedvezett a két világrendszer közti gazdasági kooperációnak. A szocialista országokban azt vélték, hogy a kialakult viszonyok kedvezni fognak a szocializmusnak. A tévedés elemzése ide tartozna, ám a vizsgált problematika felől, 1956 gyújtópontjával a kor folyamataiba helyezkedve a tévedés egyoldalú, kiragadott beállítása elkerülhetetlen hangsúlyeltolódásaival félrevihetné a kor értelmezését. A kor 2003. ősz 191
