Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
Wagner Péter Nem csupán arról van szó, hogy a diktatúra bukását követő káosz és gazdasági nehézségek időszakában számosán a múlt pozitív eredményeit fogják felemlegetni. Az arab nacionalizmus mint ideológia tovább él, az ország szunnita arabságának körében továbbra is támogatókra lelhet. Végül nem feledkezhetünk meg arról a kiterjedt és alig ismert kapcsolati és hálózati rendszerről sem, amely nagyrészt az irakiak és a külvilág számára is rejtve maradt, és amely kapcsolati tőke az iraki bizonytalanság elkövetkező időszakában nagy jelentőségre tehet szert. Az iraki fegyveres erők Mint a legtöbb arab országban, Irakban is meghatározó szerepet töltött be a hadsereg az ország történetében. Bár az elmúlt három évtized tendenciája azt mutatta, hogy a fegyveres erők politikacsináló szerepe nagymértékben csökkent, ez nem volt mindig így. A Közel-Keleten Irakban történt az első katonai puccs 1936-ban, amelyet aztán még a monarchia ideje alatt számos másik követett. Az 1958-ban, a királyságot megdöntő forradalom merőben eltért a korábbiaktól. A felkelést fiatal nacionalista katonatisztek robbantották ki. A királyi családot kivégezték, a régi rendszer híveit elüldözték. A következő tíz évben ennek a forradalomnak a vezetői számoltak le egymással, több sikeres és sikertelen puccskísérlet során. A Baasz Párt uralomra kerülésével a civilek tértek vissza a hatalomba, hiszen a párt főtitkárán kívül nem volt senki sem korábban a fegyveres erők kötelékében. Az ország új vezetése számos lépéssel igyekezett a hadsereg részéről fenyegető veszélyt csökkenteni. 1968-69-ben leváltottak, nyugdíjaztak, esetenként likvidáltak számos tábornokot, főtisztet, és több ezer új posztra fiatalabb, de a Baasz Párt felé jobban elkötelezett katonatiszteket helyeztek. A hadsereggel párhuzamosan megerősítették a Köztársasági Gárdát, és létrehozták a párt saját milíciáját, a Népi Hadsereget. A belső kontroll tökéletesítése érdekében a Baasz Párt politikai komisszárokat helyezett el a parancsnoki lánc szinte minden szintjén, a szovjet mintához hasonlóan. Ezeknek a funkcionáriusoknak volt a feladata jelentést írni az egység moráljáról, a parancsnok tevékenységéről és hűségéről, valamint „fejtágítást" tartani a katonáknak.26 Az iraki-iráni háború kirobbanása tovább csökkentette egy a katonai hatalomátvétel veszélyét, mert az addigra jól kiképzett és felszerelt hadsereg a frontokon harcolt. A politikai vezetés beleszólása a katonai döntéshozatalba ugyanakkor rávilágított Szaddám Húszéin régóta meglevő személyes ambícióira. A diktátor fiatal korában katona szeretett volna lenni, de gyenge tanulmányi eredményei miatt elutasították. A Baasz Párt hatalomra kerülése után, 1976-ban civil létére a legmagasabb katonai rangot kapta meg. Az iraki-iráni háború kezdetén, immár az ország formálisan is első számú vezetőjeként létrehozta a marsalli rendfokozatot, amellyé elő is léptette magát. 134 Külügyi Szemle
