Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
Wagner Péter jelentősen csökkent. 1958 és 1963 között a Baasz Párt közép- és felső vezetésének 54 százaléka volt síita arab, ez az arány 1963 és 1970 között 14 százalékra csökkent.20 A szíriai és az iraki Baasz Párt vezetői között 1966-ban következett be szakítás, amikor mind Bagdad, mind Szíria kisajátította a nemzeti parancsnokságot. Attól kezdve mindkét ország vezetése magának követelte a legfelső legitim szerv és a többi regionális parancsnokság irányításának jogát. A valóságban az alapítók elképzelése a visz- szájára fordult, és az egyes regionális parancsnokságok gyakorolják a hatalmat, a saját, látszatra független nemzeti parancsnokságuk ellenőrzése mellett. Elméletileg az iraki Baasz Párt Regionális Parancsnokságának irányító testületét - élén a főtitkárral és annak helyettesével - a Baasz Párt küldötteiből álló regionális kongresszus választotta öt évre. A regionális kongresszus tagjait egészen az alapszervezetekig lenyúló pártszervezetek választották ki.21 1968. július 17-én a Baasz Párt vezetésével ismét katonai puccs történt Bagdadban, majd július 30.-án egy újabb fordulat során a két héttel korábbi hatalomátvétel nem baa- szista résztvevőit a párt eltávolította a hatalomból. Ettől az időponttól kezdve egészen Szaddám Húszéin bukásáig a Forradalmi Parancsnoki Tanács tagjai kizárólag iraki Baasz Párt Regionális Parancsnokságának tagjai közül kerültek ki. Az ország elnöke a párt főtitkára, Haszan al-Bakr lett, az alelnöki posztot rokona, Szaddám Húszéin kapta. Al-Bakr 1979. július 16-i lemondását követően Szaddám Húszéin lett az ország elnöke és a Baasz Párt főtitkára. A hatalomváltás egyben az utolsó nagyarányú belső tisztogatásokat is maga után vonta. Az elnökváltást követő hónapokban mind a Forradalmi Parancsnoki Tanácsból, mind a párt vezetéséből koncepciós perek során eltávolították azokat a személyeket, akiket Szaddám Húszéin megbízhatatlannak ítélt. A 2003 áprilisában, a diktátorral együtt bukott politikai elit legfontosabb és ismertebb tagjai 1979 és 1982 között emelkedtek ki a diktátor környezetéből. Az 1982-ben átalakult Forradalmi Parancsnoki Tanács tagjai között ott találjuk Tárik Azízt, Izzat Ibráhím ad-Dúrit, Taha Jaszín Ramadánt, Szaa- dún Hammádit és Taha Muhi ad-Dín Maarúfot.22 Az eltelt 21 évben ezek a személyek, gyakran egymást váltva, szinte az össze lehetséges posztot betöltötték Szaddám Húszéin mögött. Bár Tárik Azíz meghatározó szerepre tett szert mint külügyminiszter, hivatalosan pedig szinte mindvégig Izzat Ibráhím ad-Dúri számított a diktátor utódjának, a Baasz Párt Regionális Parancsnokságának, a Forradalmi Parancsnoki Tanácsnak és a kormánynak valamilyen formában mindig tagjai maradtak. Szaddám Húszéin ennek régi gárdának a kiváltságos helyzetét egészen bukásig megőrizte, és az ország irányítótestületébe Kuszaj fia kivételével nem engedett senkit sem befolyásos szerephez jutni elvbarátain kívül. Bár a párt vezetése állandó maradt, a szervezet ideológiája a mindennapi élet gyakorlatában gyökeresen átalakult. Különösen az iraki-iráni háboiú okozta gazdasági nehézségek, majd az ENSZ-szankciókkal járó politikai instabilitás veszélye kényszerítette rá Szaddám Huszeint, hogy élesen eltávolodjon a Baasz Párt egykori alaptéziseitől. Az állam etatista gazdaságpolitikáján először 1988-ban volt kénytelen enyhíteni. 232 Külügyi Szemle
