Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
Wagner Péter A Baasz Párt hatalmának demokratikus jelleget kölcsönzendő a már említett 1970-es ideiglenes alkotmány rendelkezett a parlamentről és a pártrendszerről is. Eszerint a Nemzetgyűlésnek nevezett intézmény nyitva állt minden olyan párt, szervezet és jelölt számára, aki elfogadta a Baasz Párt elveit és elképzeléseit. Azok a szervezetek, amelyek elfogadták ezeket a rendelkezéseket, működhettek. Az évtizedeken át meghatározó Iraki Kommunista Párt 1979-es illegalitásba vonulásáig része volt a hivatalos pártrendszernek, csakúgy mint a kurdok között működő Bagdad-barát pártok. Parlamenti választásokra csak 1980-tól került sor. A négyéves ciklusokban működő Nemzetgyűlés semmilyen valódi hatalommal vagy ellenőrző funkcióval nem rendelkezett, az alkotmány csak a Forradalmi Parancsnoki Tanács mellett működő tanácsadói jogkört biztosította számára. A Baasz Párt sohasem szerezte meg a „törvényhozásban" a mandátumok 100 százalékát, sőt az 1980-as évek óta a párt tagjainak aránya is egyre csökkent. Napjainkig 1980-ban, 1986-ban, 1989-ben, 1996-ban és 2000-ben voltak választások. Amíg 1986-ban a párt jelöltjei a mandátumok 63 százalékát szerezték meg, addig ez az arány 2000-re 25 százalék alá csökkent. Ahogy arra Faleh A. Jabar Irak- kutató felhívta figyelmünket, az 1990-es években a parlament pontos rajzát mutatta az iraki törzsi társadalomnak. Akik nem a városokból jutottak be, szinte mind a kisebb- nagyobb, vidéken ismét meghatározó szerepet játszó törzsek sejkjei voltak. A Baasz Párt képviselőinek ilyen számú csökkenésére az lehet a magyarázat, hogy a szankciók időszakában a hatalom stabilitásának megőrzése érdekében a hagyományos társadalmi struktúráknak Szaddám Húszéin kiemelt szerepet biztosított. Vidéken az állam klasszikus szerepét és feladatait a területileg „illetékes" különböző klánok és azok vezetői vették át. Ide tartozott a közbiztonság és a szociális ellátás részleges átengedése vagy a civil jogrendszer átalakítása.17 A törzsi vezetők lojalitásának megőrzésére ilyen körülmények között kiváló terepet biztosított a Nemzetgyűlés. Bár az alkotmány szerint négyévente kellett volna választásokat tartani, korábbi felsorolásunkból már kiderült, ez inkább a hatalom éppen aktuális szándékaival állt összefüggésben. A 250 fős parlamentben 30 hely volt fenntartva a kurd etnikum számára. Ezeket a mandátumokat polgárháború idején lehetőség volt elnöki kinevezés alapján is elnyerni. A diktatúra napi működtetése természetesen az egyes minisztériumokra és az óriásira duzzasztott közigazgatásra hárult. Sok függött attól, hogy az egyes szervek, minisztériumok mennyire játszottak fontos szerepet a diktatúra fenntartásában. A hadügyminisztérium és a különböző hírszerző szervezetek már az 1970-es években közvetlenül az iraki elnök közvetlen irányítása alá tartoztak. Az állam bevételinek 70-80 százalékáért felelős Olajipari Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Tájékoztatási Minisztérium és a Belügyminisztérium vezetője szinte mindig a Baasz Párt és a Forradalmi Parancsnoki Tanács magas rangú tagja volt. A kisebb, szaktudást jobban igénylő minisztériumok és szervezetek élére gyakrabban került szintén pártag, de szakember. 130 Külügyi Szemle
