Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
A diktatúra pillérei Szaddám Húszéin alatt Wagner Péter M ég nem ismerjük pontosan, hogy a Közel-Kelet egészére nézve milyen változásokkal fog járni a diktatúra bukása és az amerikai katonai jelenlét megerősödése a térségben, de az egyszerű iraki emberek és országuk sorsa mindenképpen sorsdöntő fordulathoz érkezett. Az irakiak egyszerre szabadulhattak meg a hidegháborút túlélt egyik legkegyetlenebb totalitárius diktatúrától, és kaptak lehetőséget végre arra, hogy saját sorsukat kezükbe véve, nyugati támogatással megpróbáljanak letérni arról az útról, amely az arab országoknak függetlenségük elnyerése óta rendre csak autoriter politikai rendszerek kialakulását és váltakozását hozta. Szaddám Húszéin Irakjának ennyire hosszan tartó fennmaradására kevesen számítottak. Az ország belső adottságai és a kül- és világpolitikai érdekek azonban segítették a rendszert stabilitásának helyreállításában a katasztrofális következményekkel járó második (kuvaiti) öbölháború után. A túlélés sikerének záloga mégis elsősorban Szaddám Húszéin személye és az általa kiépített diktatúra fennmaradása volt. A Baasz (Baath) Párt uralmára épülő rezsim ugyanis nemcsak az erőszakra és a megfélemlítésre alapozta hatalmát (ahogy azt általánosan beállítják), hanem a társadalom meggyőzésének más eszközeit is ismerte és alkalmazta. Ezek közül talán a legfontosabb szerepe annak a hatalmas fejlődésnek volt, amelyen az ország az 1970-es években keresztülment az olajjövedelmek megugrásának következtében. Kialakult egy erős, nagy létszámú középosztály egy olyan országban, ahol két évtizeddel korábban az embereknek még hihetetlen, a középkorra jellemző szenvedések közepette kellett élniük. Megvalósult az egész lakosságra kiterjedő közoktatás és közegészségügyi ellátás. Kórházak, iskolák, új autópályák és lakótelepek épültek egy olyan országban, ahol alig ötven alatt a népesség több núnt fele vidékről a városokba menekült a mai szemmel nézve szinte hihetetlen nyomor és kisemmizettség elől. A Baasz Párt ezeknek a millióknak jövőt kínált, munkát, biztonságot, korábban elképzelhetetlen jólétet és stabilitást biztosított. Tíz év bizonytalanság és felfordulás után, 1968-ban, a Baasz Párt hatalomra jutása a civil kormányzat visszatérését jelentette. A hatalom egyedüli birtokosaként a párt a saját íze szerinti, de gyökeres és gyors ütemű modernizációhoz látott hozzá. Ennek része volt a szekuláris politika, a vallás szerepének háttérbe szorítása, a nők helyzetének javítása, egyenrangú mivoltuk elfogadtatása. A gazdasági életben az állami szerepválla2003. ősz 121