Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában
A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában a tárgyalások során bekövetkezett. Elég két tényt említeni ennek illusztrálására: 1. A szerződéshez történő csatlakozást jóval liberálisabban rendezte, mint az európai hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó egyezmény. Ebben a tekintetben az eltávolodott a katonai szövetségek létén alapuló megközelítéstől, s bizonyos feltételek mellett lehetővé tette a csatlakozást az EBEÉ katonai szövetséghez nem tartozó - illetve a Varsói Szerződés esetében nem tartozott - részt vevő államainak. 2. A Nyitott Égbolt ugyancsak tudomást vett a fegyverzetkorlátozás hanyatlásáról a kelet-nyugati konfliktus befejeztével, s jelezte annak lehetőségét, hogy „a Nyitott Égbolt rezsimet kiterjesszék további területekre, mint amilyen a környezet védelme".8 Ez a gondolat bizonyította azt, hogy mód van arra, hogy értelmes célt adjanak a rezsimnek egy olyan időszakban, amikor a fegyverzetkorlátozás és a bizalomerősítés jelentősége csökkent Európában. Tekintettel arra, hogy a szerződés bizonyos alapelemeiben a felek még a hidegháború utolsó pillanataiban egyeztek meg, a tárgyalásokon rengeteg időt vett igénybe kisebb részletek jövőbe mutató kiigazítása, a megállapodás tartalmának közös értelmezése, illetve néhány nagyobb felülvizsgálat. Mindkét eset rávilágít arra, miért nem vizsgálták felül a felek az európai fegyverzetkorlátozás alapjait, s miért hagyták nyitva a lehetőséget, hogy - amennyiben a helyzet úgy kívánja - ismét arra hagyatkozzanak kapcsolataik rendezésében. Míg az európai hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó és a Nyitott Égbolt szerződés esetén az elmúlt jó egy évtized az adaptációval telt, a helyzet ettől eltérő volt a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről 1986-ban létrehozott stockholmi dokumentum esetében. Ebben az esetben módosítási folyamatról van szó, ami több egymást fölváltó és ily módon kiegészítő dokumentumban öltött testet. Az első hidegháború utáni továbbfejlesztés lényeges új elemeket tett hozzá a katonai viszonyok átláthatóságához. Egyebek mellett egységes rendszerű információcserét vezetett be a katonai költségvetésekről. Ennek elfogadása nem okozhatott meglepetést, amikor az európai hagyományos fegyveres erőkről párhuzamosan folyó tárgyalásokon az információcserére vonatkozó szabályok lényegében módosították a katonai átláthatóság alapjait, s jelentősen kibővítették azt. Abban az értelemben ugyanazt a modellt követte, mint a fent említett két szerződés, hogy nem gondolta újra és nem vizsgálta felül a bizalomerősítés alapjait. Az 1990-es dokumentumnak mindössze egyetlen olyan rendelkezése van, ami jelentősen túllép a korábbi megközelítésen. Ez az úgynevezett szokatlan katonai tevékenységekre vonatkozó bécsi mechanizmus. Nem szükséges itt belemenni a részletek taglalásába, elegendő mindössze azt felemlíteni, hogy a mechanizmus a „katonai erők bármilyen szokatlan és nem tervezett... szokásos békeelhelyezési körletükön kívüli katonai tevékenysége" esetén alkalmazható. Ez a meghatározás látni való módon nem különösebben specifikus, és ebben áll az a sajátosság, hogy jól tükrözi azokat az aggodalmakat, amelyek a hidegháború végén megfogalmazódtak. Nevezetesen azzal kel2003. ősz 105
