Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
Boros Ferenc működés olyan utat jelölt meg és követett (állandó jellegű szervezett legfelsőbb és alsóbb szintű vezetői, intézményi találkozók s az ott érvényesülő tapasztalatcserék, az adott országok belső fejlődését is érintő döntések), amely bizonyos korrekciókkal (formalitások, öncélú demonstratív jelleg háttérbe szorítása) a jövőben is járható és eredményes lehet. Ami a belső dimenziót illeti, beszélhetünk hagyományos adottságokról és új lehetőségekről. Az első kategóriába sorolhatjuk ezeknek az országoknak a meglévő és kedvező geográfiai elhelyezkedését, szomszédsági viszonyait, a múlt közös történelmi hagyományait, az erősebb közép-európai tudatot, mentalitást stb. Továbbá a hozzávetőlegesen azonos vagy azt megközelítő gazdasági és társadalmi fejlettségi szintjüket. Szlovéniát kivéve nincsenek túlságosan nagy eltérések a GDP-átlagban. Lényegében egymás mellett helyezkednek el a ranglistán (Csehország 68,8, Magyarország 68,4, Lengyelország 61, Szlovákia 58,8 százalékon áll az EU átlagát tekintve.37 Ezt az előnyt a visegrádi országok a többi csatlakozó ország többségével szemben minden bizonnyal továbbra is megőrzik majd: az unión belül gyorsabban közeledhetnek az uniós átlag elérése felé. Az EU-tagság ugyanakkor új feladatokat állít a mostani visegrádi országok elé, és olyan lehetőségeket biztosít, amelyek ösztönöznek az együttműködésre. Mely területekre gondolunk? Mindenekelőtt a schengeni határok színvonalas és a külső világ felé is elfogadható, átjárható kialakítására, az unió által is megkövetelt infrastruktúra építésére (pl. az észak-déli vasúti és közúti infrastruktúra közös fejlesztésére, természetesen közösségi támogatással), az uniós pénzek felhasználására közös projektek alapján, a határ menti és eurorégiós kapcsolatok terén való együttműködésre és fejlesztésekre stb. Ami a külső dimenziót illeti, e téren ugyancsak vannak fontos, már bejáratott utak, meglévő kapcsolati rendszerek minden irányban: EU-tagországok, ottani említett regionális tömörülések, a balkáni terület, amely a legnagyobb kihívást jelentheti, továbbá az unión kívül maradt országokhoz való viszony (különös tekintettel Romániára) a keleti kapcsolatok (Ukrajna, Oroszország). Ezeken a területeken az EU-tagság viszonyai között is adódhatnak olyan közös érdekeltségek a visegrádi országok számára, amelyek indokolják, szükségessé teszik, hogy közösen, együttesen lépjenek fel. A már korábban is hangoztatott és előre jelzett unión belüli lobbitevékenységnek is a tényleges ideje ekkor következhet be. Ugyanakkor az is biztosra vehető, hogy a visegrádi együttműködés nem lesz már a régi, ami nem jelenti azt, hogy kevesebb lesz a réginél, de jellegénél fogva másképpen fog kinézni. Mi okozza ezt a változást? Alapvetően két dolog: ahogy az egész tanulmány érzékelteti, a visegrádi együttműködés egész történetében jelen volt a közös érdekeltségek mellett az érdekek eltérő volta is, amely érdekek érvényesítéséhez a jövőben az Európai Unió szélesebb kereteket, nagyobb mozgásteret biztosít. Tehát az ez irányú tendencia felerősödésével lehet számolni. Másrészt az EU-tagság igényli is, hogy az egyes tagországok átfogóbb, úgynevezett „változó geometriájú" együttműködésben gondolkozzanak. Mit jelent ez? 92 Külügyi Szemle
