Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Ardaxj Lajos leteken - még ha kisebbséget alkotnak is - övék a vezető szerep. Ez az elv érvényesült 1974- ig Boszniában, Koszovóban és 1990-ig Horvátországban. Sőt Koszovóra vonatkoztatva, ahol az albánok aránya meghaladta a 90%-ot, ez úgy módosult, hogy „ahol egy szerb sír van, az Szerbia". A gyűlöletszító hangulatkeltésben élen járt a szerb ortodox egyház, amely kiadványaiban már a 80-as évek elejétől felkeltette és erősítette a szer- bek veszélyérzetét, albánellenességét, tudósításokat közölve a szerb egyházi és nemzeti emlékhelyek, kolostorok veszélyeztetettségéről és a tömeges kiköltözésről. Az 1986-os akadémiai „Memorandum", a milosevici politika elvi alapja A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1986-os „Memorandum"-a alapjaiban támadta meg a jugoszláv szövetségi államot, és szellemi-politikai előkészítőjévé vált Milosevic neokommunista-nacionalista hatalomátvételének. Azt mondta ki, ami máig meghatározó eleme a szerb közgondolkodásnak: a szerbek erkölcsileg, de főleg a fegyverforgatásban mindenkinél különbek; a szerbek minden háborújukat megnyerték, de a békéjüket elvesztették; Tito és horvát-szlovén „bandája" megfosztotta a szerbeket a nagy véráldozattal kivívott győzelem gyümölcsétől, sőt saját államiságuktól is; „a szerb nép »népirtás« áldozata Koszovóban, és elnyomatásban él Horvátországban", ahol betiltották a szerb egyesületek és kulturális intézmények működését. „A szerb nép teljes nemzeti és kulturális integritásának létrehozására, függetlenül attól, hogy melyik köztársaságban vagy tartományban élnek, a népnek történelmi és demokratikus joga van. (...) az autonóm tartományoknak ténylegesen a Szerb Köztársaság részeivé kellene válniuk..." A „»Memorandum«... tartalmazza mindazokat a gondolatokat, amelyek a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a nagyszerb nacionalizmus kánonjai lettek, és amelyek egységbe kovácsolták a szerb nemzetet. A »Memorandum«-nak, illetve a benne megfogalmazott nagyszerb gondolatoknak óriási hatása volt a szerb közgondolkodásra. Ezen féligazságokon és történelmi csúsztatásokon alapuló gondolatok mögé sorakozott fel egyként úgyszólván a teljes szerb politikai elit, valamint a szerb nemzetiségű lakosság óriási többsége. Hovatovább, tizenhárom év elteltével, több véres és vesztes háborút követően is a »Memorandum« hangzatos nacionalista szlogenjei dogmaként élnek tovább a szerb közvéleményben. De miként lehetséges, hogy ezek a gondolatok képesek voltak ilyen erővel mozgósítani a szerb nemzetet, ilyen mélyen beivódni az emberek tudatába? Hogyan lehetséges, hogy a szerb nemzet kitart vélt igazsága mellett az egész világgal szemben is, minden nehézség ellenére? A »Memorandum« mozgósító erejének magyarázata Slobodan Milosevic, aki ezeket a gondolatokat az állampolitika szintjére emelte Szerbiában... "4J Mindehhez szükség volt a tömegtájékoztatás áthangolására. „A sajtó játszotta a legfontosabb szerepet a hangulatkeltésben, a szerbiai lapok újságírói... hitették el a szerbekkel, hogy ők a legveszélyeztetettebbek abban az országban, melyben... az erőszakszervezetek a kezükben voltak. A szerb rádió és televízió - a szerbek többségére ez a két média gyakorolja a legnagyobb ha62 Külügyi Szemle
