Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
Szilágyi Zsolt kiutasítási eljárást azzal a hat ír személlyel szemben, akiket az IRA-val való együttműködéssel és terrorizmussal gyanúsítottak, további három, szintén az USA-ban éló gyanúsított ellen pedig nem kezdeményeznek eljárást. Mint Janet Reno legfőbb ügyész hangsúlyozta, ezzel a lépéssel az Egyesült Államok a békefolyamat hatékonyabb folytatására kívánja rábírni a feleket, mindenekelőtt persze a republikánusokat. A politikai lépések mellett legalább olyan fajsúlyos volt az a gazdasági támogatás, amelyet a Clinton-kabinet nyújtott Észak-írországnak a békefolyamat előmozdítására. Az ír Nemzeti Tömörülés vezetésével amerikai-ír szervezetek kampányt indítottak azzal a céllal, hogy az amerikai vállalatokat és magát az amerikai kormányzatot ösztönözzék észak-írországi befektetések megvalósítására. Ez a kampány már a nyolcvanas évek második felében elindult, és folytatódott a nyolcvanas és a kilencvenes években is.28 Ezekkel a befektetésekkel persze nemcsak munkahelyeket kívántak teremteni, hanem egyúttal a diszkriminációmentes foglalkoztatáspolitikát is támogatták. Ezek az amerikai vállalatok ugyanis legalább olyan arányban alkalmaztak katolikusokat, mint protestánsokat. Emellett kiemelt jelentősége volt annak az alapítványnak, amelyet 1986-ban a brit és az ír kormány közösen alapított meg az egy évvel korábban aláírt angol-ír egyezmény nyomán. A Nemzetközi Alap Írországért (International Fund for Ireland) egy független nemzetközi szervezet, amely a két ír terület gazdaságának a fejlesztését és társadalmuk kohéziójának erősítését, illetve az északír terület esetében a lakosság megbékélésének előmozdítását tűzte ki célul. Ennek az alapnak a finanszírozásában a legfőbb közreműködők: az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. A legnagyobb pénzbeli hozzájárulást az EU adta (50%), a második helyen azonban nem sokkal lemaradva az USA következett (47%). A teljes támogatás 75%-át Észak-írország kapta, a fennmaradó 25%-on pedig a határ menti hat ír megye osztozhatott.29 Ezzel a gazdasági támogatással alapozta meg az amerikai kormányzat az északír békefolyamatban való részvételét. 1999 novemberében került sor az Egyesült Államok részéről egy hasonló gazdasági hozzájárulásra. Egy republikánus képviselő, James T. Walsh dolgozta ki azt a kulturális és továbbképző programot, amellyel az ír békefolyamat előmozdítását célozták meg (Irish Peace Process Cultural and Training Program). A képviselő neve után Walsh Visa Programnak nevezett javaslat azt indítványozza, hogy a hátrányos helyzetben lévő régiókban élő fiataloknak USA-vízumot adjanak. Ezzel bejutva az Egyesült Államokba, részt vennének különféle továbbképző programokban, amelyet hazatérésük után odahaza hasznosíthatnának, különösen nagy hangsúlyt helyezve a határ menti együttműködésre - modern szervezési-vezetési technikákat, munkaerő-fejlesztést, de más, például informatikával, biotechnológiával és más hasonló modern tudományokkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket is elsajátítanának. A program során összesen 12 000 vízumot bocsátanának a pályázók rendelkezésére három év alatt, tehát évente négy-négy ezret. A képzés időtartama fejenként összesen három év 236 Külügyi Szemle
