Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Száraz Enikő': A biztonság új dimenziói
A biztonság új dimenziói általános elveit fogalmazzák meg, vagy csupán a terroristacselekmények egy részére vonatkoznak, illetve a terroristacsoportok finanszírozását, anyagi és egyéb jellegű támogatását tiltják meg az aláíró országok számára. A fellépés másik iránya ennél konkrétabb és gyakorlatiasabb: az Egyesült Államok két nemzetközi jogi normára - az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyére (önvédelmi háború indításának joga), illetve a NATO 5. cikkelyére (kollektív védelem elve) - hivatkozva vállalta (részben szövetségesein keresztül vagy azok beleegyezésével) a terrorizmus felszámolását. Az Oroszország és a NATO által 2002 májusában alakított és a PJC-t (Permanent Joint Council) felváltó tanács (NATO-Russia Council), amelynek keretében Oroszország és a NATO-ta- gok egyenrangú partnerekként tanácskoznak, és közösen lépnek fel az őket és a nemzetközi biztonságot fenyegető veszélyekkel szemben, pedig már egy újfajta „antiter- rorista koalíció" - s távlatokban az új világrend központi és mellékszereplőinek - körvonalait sugallja. Véleményem szerint talán a terrorizmus és az ellene meghirdetett harc és nemzetközi fellépés lesz az a „casus belli", amelynek alapján kialakulhatnak a XXI. századi nemzetközi együttműködés formái. Bár hosszú távon célravezetőbb volna a terrorizmus mellett a többi globális probléma megoldására irányuló „békés" koalíció kialakítása, e problémák azonban most még nem ejtettek olyan érezhető és látványos sebeket, mint a WTC ikertornyainak helyén tátongó űr. Emellett az utóbbi évtizedekben az is kiderült, hogy - közhelyszerű kifejezéssel élve - a béke nem kifizetődő, s történelmi tapasztalataink is azt mutatják, hogy egy hatékony (nemzetközi) együttműködés alapvetően a közös ellenségkép elleni fellépés formájában,26 vagy a kölcsönösen előnyös érdekek mentén alakítható ki. 2.3. A kritika kritikája2/ A biztonság fogalmának átalakítását és kiterjesztését ért kritikák túlnyomó része a biztonság fogalmának túldimenzionálását támadja: amennyiben minél több területtel, fenyegető tényezővel bővítjük a biztonság fogalmát, úgy az parttalanná válhat, s nem a biztonság pontosabb megfogalmazását, hanem inkább „de-definiálását" eredményezi. Más szemszögből nézve Kenneth Keller (1996) például azt veti fel, hogy a biztonság fogalmának újradefiniálása során az elemzőknek azokat a tényezőket kellene felismerniük, melyek a társadalomra, a gazdaságra stb. gyakorolt negatív hatásukkal áttételesen vagy esetlegesen közvetlenül az állam hagyományos értelemben vett biztonságát fenyegetik. Del Rosso szerint viszont az egész biztonságvitát a kilencvenes években a szovjet blokk felbomlásával és a kommunista fenyegetés megszűntével keletkezett űr okozta. Ráadásul a vita nem termelt ki konzisztens és általánosan elfogadott paradigmát, az egyetlen közös a kritikákban az, hogy igényük van a realista biztonságfogalom újra2003. nyár 213
