Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Teszler B. István: A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében
A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei A kooperációs gyakorlat ágazatspecifikus részletei Az alapok költségvetése és összetételük (40% know-how-, 20-30% áruexport, 5-10% beruházásfejlesztés, joint-venture) jelentős piaca az európai szaktanácsadóknak a kis- és középvállalatoknak. A programok régiónként eltérőek, tükrözve a térség állapotát és az EU-hoz fűződő viszonyát - tagjelölt (PHARE), távlati tagjelölt (TACIS), első geostraté- giai kör (MEDA) vagy globális partner (ACP, ALA, Kína) az adott időszak domináns politikai szlogenjeit és fejlesztési koncepcióit, a kedvezményezettek előrehaladását. Az integrációérettségen és a versenyképességen túl a részvétel gátja a szakmai és bürokratikus-adminisztratív feltételrendszer. A szelekciós nyomás nő, kemény kritériumokhoz kötik a pályázást, s szigorodtak a jogi-konzorciális előírások is. Nemrég emelték a bevétel és az alkalmazotti létszám minimumát, s a pénzügyi és hitelmutató is szempont. Az EU-beli aktorok előnye számos a piaci jelenlét, a szakmai tapasztalat és a skálaméretek terén, sokan mégsem állják a versenyt. Az esélyegyenlőség érdekében a bizottság eleinte pozitív diszkriminációt alkalmaz az újak intézményei iránt. Ez egy nem hivatalos, informális mankó a szelekció, régiek és újak kötelező konzorciumai és tartalmi előírások során (pl. friss tapasztalatok). Ám egy szaturációs pont elérésekor a bizottság, az új szereplőket favorizálva, adminisztratíve is fékezi a kirívóan sikeres tanácsadókat az adott piacon. A partnerek döntéshozóinak is jut szerep; általában preferálják az új pályázókat. Az NGO-k külön programokkal, enyhébb kritériumokkal bírnak, és fokozottan támogatják a tagjelöltek NGO-i közötti együttműködést. Hallgatólagos „sikerfelosztás"-ként elfogadják a regionális dominanciát: Afrikában a franciák és a portugálok, Latin-Amerikában a spanyolok, Ázsiában az angolok, Ke- let-Közép-Európában a németek és az osztrákok, a Balkánon a görögök, a Baltikumban a skandinávok bírnak átlag feletti „visszaszerzési" mutatóval. Ez a bizottsági és dele- gációs posztoknál is megfigyelhető. A volt szocialista országokköztük Magyarország gyakorlata Az ENSZ keretében a keleti blokk, túl a bilaterális kooperáción, részt vett multilaterális segélyprogramokban is. Lengyelország és Magyarország (továbbá Románia) már 1989 előtt is tagja volt az IMF-nek és a Vüágbanknak. A 2. világ gyors iparosodása az 50-es, 60- as években számos fejlődő számára modellként szolgált; a központi tervgazdaságot másolták. A 2. világ segélyei a szocialista utat követő, az azzal szimpatizáló vagy semleges országokba mentek (kivéve a legnagyobb fogadó Törökországot). 1980-ban a GDP 0,06%-át (SZU-ban 0,14%-át) szánták segélyekre, ami az OECD-szint alatt maradt. A rendszerváltást az állami struktúra átszervezése, a kezdeti krízis utáni erőteljes gazdasági fejlődés és a külkapcsolatok átrendeződése követte. Lengyelország és Magyarország 2003. nyár 183
