Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Teszler B. István: A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében
A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében Teszler B. István K oppenhágában eldőlt: tíz ország 2004-ben csatlakozik az Európai Unióhoz. E történelmi léptékű tény gyakran háttérbe szorítja az új típusú kötelezettségek és jogok, feladatok és lehetőségek elemzését, a kellő információkat. A kooperáció - politikai-gazdasági-szociális okokból - jó ideje szinte tabu téma Magyarországon, alapvető ellentmondásban közösségi elvekkel és gyakorlattal. Az EU *. külső alapjait elkerülte a harmonizáció; e téren számos a politikai és intézményfejlesztési tennivaló, ezt a legutóbbi országjelentés külön is kiemelte. Az újak teljesítik kötelező befizetéseiket, s a fejlődőkhöz fűződő viszony elveit és tartalmát a belépést követő fél éven belül, kétoldalú alapon rendezni kell, összhangban a közös kül- és biztonságpolitikával. A máig ható kooperációs tradíciók, szociálpszichológiai tényezők és történelmi-gazdasági-geopolitikai jellemzők alapján Magyarország esetében is csak az EU-tagság teszi lehetővé a kooperációban való hatékony részvételt és a korábbi szerep rehabilitációját. Ez egyaránt szolgál harmonizációs és politikai-gazdasági érdekeket. Az EU fejlesztési politikájának története és gyakorlata A római szerződés társult területté nyilvánította a volt gyarmatokat, s létrehozta az Európai Fejlesztési Alapot (EDF). Az 1963-ban kötött yaoundéi, s kivált a loméi egyezmény (1975) már tükrözte az 1973-as bővítést; kialakult az ACP-csoport; a volt afrikai, karibi és óceániai gyarmatok. A megállapodások jellege kereskedelempolitikai volt, s bár hatásuk elmaradt a várttól, intézményesült a segélypolitika (később DG Vili-ként Kooperációs Főigazgatóság). E folyamat egybeesett a fejlesztési teória és praxis virágkorával. A globális verseny a 3. világért, az újbaloldali, 68-as szellemiség erősödése, a gyarmati befolyás őrzése is erősítették e tendenciát. A hatalom (kooperációs minisztériumok, fejlesztési ügynökségek) és a civü társadalom is sorra kreálta szolidaritási szervezeteit. 2003. nyár 272
