Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Fodor Erika lenné válás után építették ki a kapcsolatokat, vagyis a tapasztalatok csak néhány évtizedesek. A rendszerváltott tagjelölt országok kapcsolatai a fejlődő országokkal eltérően alakultak. Ismereteink szerint pl. Csehország, Lengyelország nem szűkítette le oly mértékben a fejlődő világban a külképviseleti hálózatát, a segélyküldés mértékét, mint mi. Ezért talán könnyebb most számukra a fejlesztési együttműködés beindítása. Az EU tagországai sokoldalú, fejlett kapcsolatokkal rendelkeznek a fejlődő világban. Hosszú időn keresztül a tagországi szintű fejlesztési együttműködési tevékenységünk bizonyára messze elmarad majd ezektől. A hazai civil társadalom elsősorban hazai problémák megoldására szakosodott, még kevés a fejlesztési együttműködésben és a humanitárius segélyküldésben részt venni tudó szervezet. A magyar gyakorlatot nézve 1990-1996 között a kétoldalú kapcsolatok jelentősen átalakultak. A rendszerváltást követően megszűntek a szocializmus időszakára jellemző együttműködési konstrukciók pl. a kormányhitelekre és kereskedelem támogatásra épülő gazdasági kapcsolatok egyes fejlődő országokkal. A privatizáció felgyorsult, a nagy állami vállalatok szétestek. Magyarországon viszonylag rövid idő alatt kiépült a működő piacgazdaság, s ez lényegesen más közeget teremtett a fejlődő országokkal korábban folytatott gazdasági kapcsolatokhoz. A Magyarországon működő multinacionális cégek saját piacpolitikát követnek, a magyar gazdaság korábbi fejlődő világbeli partnerei iránt vagy érdeklődnek, vagy nem. A piaci irányok, a termelőegységek méretei átalakultak. A magyar közepes és kisvállalatok többsége egyelőre az európai piacra koncentrál. Azok a vállalkozások, amelyek más földrajzi térség esetén is gondolkodnak piacbővítésben, azok is elsősorban a földrajzilag könnyebben elérhető országok piacait célozzák meg. Azt mondhatjuk tehát, hogy a fejlődő országokkal folytatott nemzetközi kapcsolataink jelentősége csökkent. 1996-tól napjainkig már az EU-tagságra való felkészülés volt az irányadó. Felkészülésünket megkönnyítheti, hogy az uniós fejlesztési politika változásait nyomon követhettük. Talán ezzel is magyarázható, hogy a bizottság a tagjelöltek fejlesztési együttműködésbe történő felkészítését csak a közelmúltban kezdte meg. Az elmúlt években lezajlott változások érintették a segélytevékenységünket, irányaiban és tartalmában egyaránt. A rendszerváltást követően ugyan továbbra is megmaradt a természeti katasztrófa sújtotta fejlődő országok országokba irányuló ún. ad hoc humanitárius segély küldése, de egyre kisebb pénzügyi források álltak rendelkezésre. Csak egy-két nagyobb segélyezési akció tért el ettől. Ugyanakkor kapcsolataink új, humán elemekkel bővültek. Ezek a leendő fejlesztési együttműködés rendszerébe is beilleszthetők, pl. a rendszerváltás tapasztalatainak átadása, politikai tanácsadás (választási intézményrendszer reformja), gazdasági tanácsadás, privatizáció, gazdasági reform stb. Nézzük meg az 1999-es, a 2000-es, a 2001-es és a 2002-es országjelentések milyen kritikai észrevételeket fogalmaztak meg:30 262 Külügyi Szemle
