Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig lám után szűnhetnek meg, feltéve, ha a negatív várakozások alaptalannak bizonyulnak. A közvélemény-kutatások szerint az osztrák társadalomnak a szomszéd országokhoz fűződő viszonyát nem kis mértékben a hétköznapi tapasztalatok alakítják. A többi kelet-közép-európai országgal ellentétben a magyar csatlakozást a megkérdezettek mintegy kétharmada támogatja. Ez a pozitív viszonyulás azzal függ össze, hogy az osztrák bevásárlóturizmus pozitív képet alkotott Magyarországról.118 Az „új népvándorlástól", azaz a keleti munkaerő bevándorlásától Ausztriában legalább olyan erős a félelem, mint Németországban. A Schröder kancellár által meghirdetett hétéves moratórium szerint a munkaerőpiac megnyitása helyett hétéves átmeneti szabályozásra kerülne sor, s ezzel az új tagok nem lehetnének az egységes belpiac valamennyi szabadságának a részesei. A német javaslat legfőbb támogatója a kibővülésben legközvetlenebbül érintett másik „frontország", Ausztria. Sajátos módon az EU bizottsága is az átmeneti szabályozást, legalábbis annak „puhább", 5 plusz 2 éves változatát tette magáévá. Eszerint a munkaerő szabad áramlásának ötéves felfüggesztésén túl az egyes tagállamok hatáskörébe kerülne az a jog, hogy kívánnak-e élni a további kétéves korlátozás lehetőségével. Az osztrák politika nehéz helyzetben van, hiszen egyfelől a szakszervezetek és munkavállalói szervezetek belső nyomása nehezedik rá, másrészt a „regionális partnerség" hitelessége megköveteli a rugalmasabb álláspont kialakítását. Azt a tényt, hogy a kibővüléssel szembeni fenntartások nagyon mélyek, jól mutatja az osztrák szakszervezeti szövetség és a munkáskamarák magatartása. Az osztrák szakszervezeti szövetség (OGB) legszívesebben az acquis-k rangjára emelt volna egy „80%-os klauzulát", hangsúlyozva, hogy a munkaerő szabad áramlásához a csatlakozni kívánó országoknak az osztrák jövedelmi viszonyok legalább 80%-át el kellene érniük. Az osztrák munkáskamarák nem ragaszkodtak egy meghatározott bérszinthez, de azt követelték, hogy a belépő országok munkapiaci helyzetét, a munkanélküliség mértékét, valamint bérszintjét folyamatosan vessék össze az osztrák adatokkal, sőt a munkapiacot érintő hétéves átmeneti szabályozás helyett az osztrák munkapiacon külön védőintézkedéseket vezessenek be. Az „integrált Közép-Európa" és a regionális önazonosság Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen esélyei vannak az „integrált közép-európai érdekközösség" létrejöttének és az integrált „közép-európai dimenziót" is magában foglaló osztrák önazonosságnak. A „regionális partnerség" kezdeményezése és a visegrádi országok csatlakozása az EU-hoz jól mutatja, hogy a Közép-Európáról a nyolcvanas évek elején kezdődött, sok félreértéstől és illúziótól terhes vita a harmadik szakaszához érkezett. A nyolcvanas években Mitteleuropa „tragédiájáról" és a Mitteleuropáról mint „álomról" szóló elképzelések egyaránt a viták középpontjába kerültek.119 Az újra 2003. nyár 103
