Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig Finnország, még az Északi Tanácsban megvalósult együttműködés ellenére is, sok kérdésben egymástól eltérően viszonyul az EU-hoz. A finnek az integráció élen járó tagállamaként profilírozták magukat, a svédek inkább az angol modellt követik, míg a dánok az unióval szemben rendkívül elszántan védik szuverenitásuk maradékát. A nizzai csúcson is tapasztalható volt, hogy a skandináv államok a központi kérdések megítélésének tekintetében meglehetősen megosztottak voltak. Ezzel szemben a Benelux államok már korán felismerték, hogy csak együtt lehetnek elég erősek ahhoz, hogy a „nagyokkal" szemben fellépjenek. Nem véletlen, hogy az osztrákok kezdeményezte „regionális partnerség" példaképe a Benelux-együttműködés. A három állam kormányfője az Európai Tanács minden találkozója előtt koordinálja álláspontját, s e fellépésükkel az EU testületéiben koherens álláspontot képviselnek. Az unióba történő betagolódás feladatai a kelet-közép-európai államokat arra ösztönözhetnék, hogy sajátos „geopolitikai lobbiként" lépjenek fel. Ebben a tekintetben a csatlakozási tárgyalások brüsszeli tapasztalatai - a meglévő konzultációk és információcsere ellenére is - óvatosságra intenek, hisz minden jelölt ország az egyéni teljesítményen alapuló alkupozícióból indult ki, s a tárgyalási eredmények is különbségeket mutatnak. Számos szakértő szerint ugyanakkor az új tagállamok az EU térségében élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy kapcsolataikat hosszabb távon a korábbiaknál jobban diverzifikálják, azaz hagyományos kapcsolataikat újrasúlyozzák, az egyes relációs túlsúlyokat mérsékeljék, tekintettel arra, hogy a partnerválasztás nagyobb „pool"-ja fog rendelkezésre állni. Sokkal nagyobb problémát jelent, hogy a visegrádi országok Ausztriához fűződő „regionális érdekközösségének" számos strukturális és kétoldalú nehézsége merül fel, sőt úgy látszik, hogy az osztrák társadalom és belpolitika több kérdésben ellentmond a regionális partnerségben megfogalmazódó együttműködési követelményeknek. Az osztrák kezdeményezésre adott válaszok is ezt a megosztottságot tükrözik. Ausztria és a szomszéd országok között jelentős jövedelmi különbségek vannak, amelyek Ausztriában a keleti munkaerővel szembeni elzárkózás reflexeit ébresztették fel. Hogyan egyeztethető össze a regionális partnerség kezdeményezése azzal a politikával, amely az osztrák munkaerőpiac hosszú távú védelmét elkerülhetetlennek tartja a csatlakozni kívánó országokkal szemben? Ján Fígl, az európai ügyek szlovák minisztere arra mutatott rá, hogy az Ausztria és Szlovákia közötti megerősített együttműködés növelheti a regionális partnerségre irányuló képességeket, ám az integráció kibővülésének elhúzódása növelheti a problémák számát. A partnerség igazi próbái csak a konkrét lépések lehetnek, nem pedig a nyilatkozatok.112 Peter Weiss, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke a regionális partnerség elképzelésének a megké- settségére figyelmeztetett, jelezve, hogy egy ilyen osztrák kezdeményezésnek már közvetlenül a vasfüggöny megszűnése után meg kellett volna születnie. Ausztria erre akkor nem vállalkozott, mivel inkább a saját EU-tagságának az elérésére törekedett. 2003. nyár 101
