Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss J. László delmi politikát, és kizárja magát a NATO-integrádóból, úgy ennek hátrányai lesznek. Ausztria nem csupán az információk áramlásából, hanem a biztonságpolitikai tervezési folyamatokból is kimarad. Ennek különösen azért van jelentősége, mert az EU még beláthatatlan ideig a NATO és ezzel az Egyesült Államok képességeire van utalva. A semlegesség kiüresedése tehát belpolitikai okokból még korántsem jelenti automatikusan Ausztria NATO-hoz való csatlakozásának elfogadását. A pártpolitikai erőviszonyokat tekintve a két nagy párt egyike sem képes a semlegességi törvény eltörlésére, mivel az alkotmány minden egyes módosításához a parlamentben kétharmados többségre van szükség. A szociáldemokrata párt 1998. évi alapprogramja a semlegességet „a nemzetközi kooperatív szolidaritással való kombinációban" olyan biztonság- politikai koncepciónak tartja, amelynek helyessége az idők folyamán beigazolódott. Nincs szükség arra, - fejtegeti a program - hogy csatlakozzunk egy szövetségi rendszerhez annak érdekében, hogy bizonyítsuk nemzetközi szolidaritásunkat, mivel Ausztria lakosságának arányát meghaladóan járult hozzá a nemzetközi békefenntartás programjaihoz.95 A program szerint az osztrák szociáldemokraták csak akkor gondolhatnának a semlegesség feladására, ha olyan békemodell alakulna ki, amely európai békerendszert és új konfliktuskultúrát teremt, jóllehet a program sem a NATO-ról, sem a WEU-ról nem beszél.96 A Néppárt 1995. évi programjában azt hangsúlyozta, hogy olyan átfogó európai békerendszerben kíván részt venni, amelynek az EU a központi eleme. Eszerint Ausztria nem várhatja, hogy az európai biztonsági rendszer megvédje, ha ahhoz ő maga nem járul hozzá.97 A néppárti politikusok már 1992-ben támogatták a NATO-tagságot, ám az unióhoz való csatlakozásig a vitát fel kellett függeszteni, mert a közvélemény-kutatások szerint az osztrákok visszautasították volna az EU-tagságot, amennyiben annak ára a semlegesség feladása lett volna. Ezért az ÖVP csak 1997 közepén fogalmazott úgy, hogy Ausztriának a NATO teljes jogú tagjává kell válnia. A szociáldemokratákkal alkotott nagykoalícióban is mindig az ÖVP volt az a politikai tényező, amely szorgalmazta a kapcsolatokat a NATO-val és a WEU-val, míg az SPÖ meglehetősen vonakodó magatartást tanúsított a katonai szövetségekkel való kapcsolatok kialakításában. Az EU és a WEU fúziójának kérdésében és a közös kül- és biztonságpolitika erősítésében is a Néppárt bizonyult nyitottabbnak, míg az SPÖ ezen a területen is várakozó álláspontra helyezkedett. 1998 márciusában a két párt nem volt képes arra, hogy a biztonságpolitika kérdésében megegyezzen, mielőtt Bécs átveszi az EU-elnökséget. Az OVP, az euroatlantí Partnerségi Tanácsban való részvételt elégtelennek tartva, akkor is a NATO-tagság mellett állt ki, amikor sor került a három közép-európai ország NATO-csatlakozására. Az SPÖ ezt a lehetőséget újra visszautasította, mondván, hogy nincsen semmilyen közvetlen fenyegetés, amely megkövetelné a meglévő külpolitikai státus, a semlegesség feladását, sőt a NATO keleti kibővülése tagság nélkül is növelte Ausztria biztonságát. 94 Külügyi Szemle
