Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig tikája kedvezett a „kiterjesztett" semlegesség, azaz az aktív semlegesség gyakorlatának: Bécs az EBEE-folyamatban az „n+n országok" csoportjának részeként magára vállalta a kelet-nyugati diplomácia szolgáltatói funkcióit. A hetvenes években egyfajta állami dogmává emelkedett semlegesség egyszerre volt az osztrák külpolitika eszköze és az osztrák identitás része, mint a béke, a szabadság, a biztonság és az osztrák függetlenség biztosítéka. Az aktív semlegességen alapuló, tömbök közötti közvetítés és a kelet-európai országok irányában a történelmi tapasztalatokat magában foglaló nyitottság (Ostkompetenz) jelentősen megnövelte Ausztria külpolitikai mozgásterét. Ehhez a semlegességi politikához társult az osztrák társadalmat egyesítő „szociális partnerség" jóléti modellje, amely az osztrák identitás részeként egyfajta „akadémiai exportterméknek" is minősült. Mindezt jól egészítette ki az osztrák belpolitikának a geopolitikai peremhelyzettel összefüggő nagyfokú stabilitása. Semlegesség vagy NATO-tagság: a „normalizálódás válsága" a hidegháború után A közép- és kelet-európai átalakulás, a szovjet katonai jelenlét megszűnése a térségben új feltételeket teremtett Ausztria számára is. A szovjet tömb felbomlása után a helyzet gyökeresen megváltozott: a semlegesség elveszítette geopolitikai funkcióját, a közvetítés kelet-nyugati szolgáltatásai feleslegessé váltak. Közép- és Kelet-Európábán a demokráciába és a piacgazdaságba való átmenet Ausztria számára megváltoztatta a politika és a gazdaság külső feltételeit. Ausztria a földrajzi peremhelyzetből egy gazdaságilag és politikailag összenövő térség középpontjába került, s ez a „keleti nyitás" (Ostöffnung) Bécs számára új gazdasági esélyeket, de az átalakuló országok támogatásával összefüggésben egyúttal új feladatokat is jelentett. 1995. évi uniós tagságával Ausztria a közép- és kelet-európai országok számára „stratégiai partnerré" vált; ám ezzel egyidejűleg, az integrálatlan Közép-, Kelet- és Dél- kelet-Európa közvetlen szomszédságában, - a korábbitól eltérő minőségében - új típusú peremhelyzetbe került. Ez a geopolitikai helyzet gazdasági szempontból kétségtelenül előnyöket hozott, ám a kül- és biztonságpolitika területén Ausztriát új, az osztrák identitást és biztonságot érintő kihívásokkal szembesítette. Az EU-politikára való „átállás" Ausztria szomszédai között nem alaptalanul keltette azt a benyomást, hogy Bécs hátat fordít kelet-közép-európai partnereinek. Egyesek egyenesen azt a kérdést tették fel, hogy vajon Ausztria a „Kelet ügyvédjének" tekinthető-e még, s arra emlékeztettek, hogy míg Bécs 1956-ban és 1968-ban olyan sokat tett a keletről jött menekültek érdekében, most nem ritkán közönyös az unióba igyekvő szomszédaival szemben.85 A „keleti nyitás" a nyugati fővárosokban is felvetette azt a kérdést, hogy a térségben 2003. nyár 89
