Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Európai és nemzeti identitás galmi modelljének egyszerű átvitele Európára, illetve az európai integrációra - az európai identitás így „nacionalizmus nagyban", a Louis L. Snyder által használt „mak- ronacionalizmus" fogalom egyik variánsaként fog megjelenni.4 Az alapformula első részével, a nacionalizmus és nemzeti identitás fogalmának szinonim használatával - bár az analitikus nacionalizmuselméletek (Ernest Gellner, Alberto Melucci és mások) az identitást gyakran a tágabb értelemben vett nacionalizmusfogalom egyik részfunkciójaként, szegmenseként kezelik - az identitás centrális-közvetítő szerepét (amit más helyütt bővebben is kifejtettünk) alapul véve egyet lehet érteni.5 A formula másik része ugyanakkor alaposan megosztja a téma szakirodalmát - vitáját bővebben is szemügyre kell vennünk. Maga az „euronacionalista" paradigma két pilléren nyugszik: részben a két identitásforma történelmi, részben azok funkcionális analógiájára épít. Ami a történelmi analógiát illeti, a paradigma hívei szerint Európa - s főleg az európai integráció - a XX. és XXI. század fordulóján a XVIII-XIX. századi európai nemzetté válás, nemzeti konszolidáció klasszikus modelljét fogja követni. Ahogy a neves német teoretikus, Richard Münch fogalmaz: „A nemzetállamok alacsonyabb szinten járták végig ezt a fejlődési utat. Napjainkban magasabb szinten figyelhetjük meg ugyanazt a folyamatot."6 Európa, az Európai Unió jelenleg e folyamat kezdeti stádiumánál tart: Dirk Richter német történész szerint a XV-XVl. századi állapotokat idézi fel, másokat viszont a XIX. századi alkotmányos monarchiákra (Urs Altermatt) vagy éppen az 1871-es német egység megteremtése előtti időkre (Hagen Schulze) emlékezteti.7 A folyamat végeredménye - a nemzeti-nemzetállami analógiának megfelelően - egyféle „Európa-nemzet" vagy „Európa-állam" kialakulása lenne. „Ahogy egykor az olaszok vagy németek kiléptek a széttagoltságból, és egységes nemzetté váltak, a folyamat - átvive az egész európai térségre - kezdi Európát (is) egyetlen nemzetté összeforrasztani" - írja erről az 1989 utáni eufórikus hangulattól korántsem mentesen Otto Molden, majd így folytatja: „az európaiak szellemi, történeti-politikai és gazdasági közösségéből így fog kinőni a többnemzetiségű európai nemzet... minőségi ugrást generálva az európai történelemben.. ."8 A funkcionális analógia abból a normatív-integratív alapfunkcióból indul ki, amit az identitás a társadalmi-politikai közösségek létrejöttében, egzisztálásában és fejlődésében játszik. Richard Münch három ilyen részfunkcióról beszél a „közös identitással rendelkező kollektív egységek" esetében: a kifelé történő elhatárolódásról, a belső ho- mogenizációról és a centrum-periféria viszonyaként aposztrofálható ugyancsak belső hierarchizálódásról. Mások, így Galló Béla, a „homogenitás és kohézió", Philippe Mo- reau-Desfarges pedig az „igen erős belső kohézió" fontosságát emelik ki a regionális integrációk - David Held kifejezésével: „szuprarendszerek" - esetében.9 E tetszetős érvelés ellenére az euronacionalista paradigma - ismereteink szerint - kisebbségben van a téma szakirodaimában, a többségi vélemény (némi „euroszkepticiz- mussal") inkább elutasítja azt. Az argumentáció itt is kétirányú, s mindenek előtt az 2003. nyár 33
