Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Grúber Károly: Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában - mítosz vagy valóság?
Grúber Károly mező elmosódott, azok új formákat vettek fel, akkor egyre problematikusabb a nemzetállam modern definícióját elfogadni. Ha a politika területi aspektusa kiürül, akkor éppen a nemzetállamot összetartó massza, a szuverenitás értelme kezd kérdésessé válni"1 Akármennyit is változott a nemzetállam jellege a nemzetköziesedés és interdependence korában, azért még nem lehet a modern állam teljes kiüresedéséről beszélni; sokkal találóbb lehet az állam újrafogalmazásáról beszélni. A nemzetállam mint tudásforma velünk van már évszázadok óta, és ez a tény alapvetően befolyásolja azt, hogy milyen szemmel vizsgáljuk a társadalom problémáit. A XXI. század eleji államot szinte lehetetlen összehasonlítani 20 évvel ezelőtti önmagával. A globalizáció alapvető kérdéseket fogalmaz meg az állammal szemben, azzal a modern képződménnyel szemben, amelyet sokáig a nemzetközi politika kizárólagos alapsejtjének és a társadalmi kohézió biztosítójának tekintettek. Igen sok elemző főleg a globalizáció területi politizálásra tett hatásáról értekezik. Ezek az elemzések azt állítják, hogy a nemzetállam, amely sokáig a területi alapú politizálás egyetlen és kizárólagos terepének számított, a területi politizálás új szereplőivel érintkezik, és jelentősége rohamosan csökken a globalizáció korában. Ezek sokszor azt állítják, hogy a területiség átalakulásának vagyunk a tanúi.2 Ez a definíció azt a folyamatot jellemzi, miszerint egy sor új szereplő jelent meg a nemzetközi politika színpadán az olyan területi jellegű államszövetségektől, mint az Európai Unió az olyan nem területi jellegű nemzetközi NGO-kig mint a Greenpeace vagy Amnesty International. Azt azonban hangsúlyoznunk kell újra, hogy szó nincsen a területiség eltűnéséről, sokkal inkább annak alapvető átalakulásáról beszélhetünk. Ebben az új korszakban természetszerűleg új definíciókra van szükségünk. James Anderson szavaival: „Ahelyett hogy a modern állam jellegéről egyes számban beszélünk, fogadjuk el, hogy az államok (többes számban) ahogyan válaszolnak a globalizáció kihívásaira, egyre több, különböző formát öltenek fel. A nemzetállam haláláról szóló pletykák tévesek és túlzóak. Meghalt az állam, éljenek az új típusú államok!"3 A nemzetállam mint tudásforma másik maradványa az egy állam-egy nemzet sztereotípia, e szerint egy államon belül csak egy nemzeti csoport létezhet. Ezt a modernis- ta-univerzalista dogmát veszik tűz alá Nyugat-Európa és Eszak-Amerika fejlett, „állam nélküli nemzetei". Ezek a népcsoportok regionális államiságuk kivívása érdekében teljes mértékben elfogadják a globalizáció korára jellemző megosztott szuverenitás gondolatát, amely teljes mértékben ellentmond az egy állam-egy nemzet megközelítésnek. A kommunizmus bukása nemcsak azért volt fontos, mert a modernitás egyik mes- ternarratívája omlott össze, hanem azért is mert az olyan stabilnak vélt „nemzetállamok", mint Jugoszlávia, a Szovjetunió, Csehszlovákia omlottak össze a bennük élő nemzetek identitásának újrafogalmazása miatt. A kommunista Kelet-Közép-Európa rég elfelejtett nemzeti problémái, amelyeket könnyű szívvel söpörtek a hidegháború szőnyege alá, ntos erővel törtek újra a felszínre az 1989 utáni világ „rendnélküliKiiliigyi Szemle
