Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Claus Juul Nielsen: Együtt az egységes Európában
Claus Juul Nielsen A belső piac kialakításának és a lisszaboni folyamatnak a befejezése Országom számára az európai uniós tagságból származó legnagyobb előny az egységes európai piac megteremtése. Ez a folyamat 1986-ban kezdődött, és 1993-ban lényegében befejeződött, tehát ebben az évben ünnepelhetjük tizedik évfordulóját. Az együttműködésnek ez a része alkotja az unión belüli bármiféle gazdasági reformstratégia magját. A dán elnökség alatt sikerült új elemekkel gazdagítanunk ezt az együttműködést, erre az egyik példa az „egységes ég politikája", amely nemzetektől függetlenné teszi az európai légteret, hatékonyabbá és versenyképesebbé téve a légi közlekedést, a másik példa pedig az elektromos áram és a gáz piacának liberalizációja 2003 után. Azonban annak érdekében, hogy a belső piac maximális előnyökkel járjon, az EU- nak biztosítania kell a törvények pontosabb végrehajtását. Már most megközelítőleg mintegy 1500 olyan eset vár döntésre az Európai Bizottságnál, amelyeknél a tagállamok nem hajtották végre a rendelkezéseket. Ezenkívül javítanunk kell belső és külső versenyképességünket. A lisszaboni folyamat éppen ebben juthat szerephez. A folyamat célja, hogy 2010-re az EU váljék a világ legversenyképesebb és leginkább tudásalapú piacává. A nemzeti szintű makroökonómiai intézkedéseket, mint például a foglalkoztatáspolitikát, a nyugdíjreformokat, a humánerőforrás-politikát összehangolja az új, közös törvénykezéssel azért, hogy felszabadítsa és javítsa a pénzügyi piacok, a vasutak, a vállalatfúziók, a szövetkezeti irányítás és a versenyszabályok működését. Továbbá bátorítja az igazi tudásalapú társadalom létrehozására tett kezdeményezéseket, ezt példázza az alapfokú ICT-ismeretekhez való általános hozzáférhetőség, a széles sávú internet kiterjedt elérhetősége, valamint az ingyenes szoftverek fejlesztése. Úgy gondolom, hogy ugyanezek az érdekek fognak hatni a magyar gazdaságra is, és meggyőződésem, hogy a magyar tagság igazi előnyei az együttműködésnek ezen a területein fognak jelentkezni, nem pedig a mezőgazdaság közvetlen támogatásáról és a költségvetési kompenzációról szóló koppenhágai megállapodásban. Abban is biztos vagyok, hogy az egységes piac és a lisszaboni folyamat lesz az, amely sokkal közelebb hozza gazdaságainkat egymáshoz, és számos lehetőséget kínál vállalataink és állampolgáraink számára új, komparatív előnyök elérésére. Ebben rejlik az igazi lehetőség a jövőbeli növekedésre és együttműködésre mindkét ország számára. (Őexcellenciája, Claus Juul Nielsen, a Dán Királyság magyarországi nagykövete előadása elhangzott a Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjában, 2003. február 6-án.) W Külügyi Szemle
