Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Claus Juul Nielsen: Együtt az egységes Európában
Együtt az egységes Európában által alkotott, korlátozott létszámú választási testületben kell végbemennie. A kinevezés jogát a tagállamok kormányaira kell hagynunk. Tekintettel a tanács elnökségének jövőbeli átszervezésére, a jelenlegi rotációs rendszert módosítanunk és javítanunk kell, ha az továbbra is fennmarad a kibővített unióban. Dánia elfogadja a jelenlegi rendszer folytatását és továbbfejlesztését, amelynek megvan az az előnye, hogy a nagy és a kis országok egyenlő státussal rendelkeznek; és valószínű, hogy a tanácskozás végéig sem sikerül jobb alternatívát találnunk. Ám talán okos dolog lenne már most egy új, lényegi megoldás után néznünk. Ez a megközelítés jelentős strukturális változásokat von maga után a tanácsban. E megoldás fő eleme az lenne, hogy az Európa Tanácsnak választott elnöke legyen. A két ország történelmi tapasztalataiból, földrajzi helyzetéből, a népesség számából, valamint a konventben eddig kifejtett véleményéből ítélve úgy gondolom, hogy végül hasonló gondolatokra és álláspontra fogunk jutni, ami jó alapot szolgáltat majd a jövőbeli együttműködésre a soron következő kormányközi konferencián, és remélem, hogy ezt a lehetőséget ki is fogjuk használni. A közös kiil- és biztonságpolitika megerősítése Egy kis ország szemszögéből az lenne ideális, ha a kül- és biztonságpolitika közös uniós ügy lenne. Ez egy közös vonalhoz kapcsolná a nagy országokat, a kis országok pedig nagyobb befolyásra tennének szert a nemzetközi színtéren. Nem valószínű azonban, hogy a nagy országok feladnák nemzeti szuverenitásukat a kül- és biztonságpolitika terén. Vajon bárki is el tudná képzelni Franciaországot és Nagy-Britanniát, hogy feladnák az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfoglalt állandó helyüket egy közös uniós mandátumért? Ne legyünk álszentek. Saját vitánkból is nagyon jól tudjuk, hogy egy kis ország is védi nemzeti függetlenségét, például amikor dán katonák külföldi állomásoztatásáról van szó. Ezért kiindulópontunkban tiszteletben kell tartanunk azt, hogy az EU közös biztonsági és védelmi politikája továbbra is a tagállamoknak a Miniszterek Tanácsára szilárdan építő együttműködésén alapszik, ám a kormányközi együttműködés keretén belül szeretnénk a biztonsági és védelmi politikát, amennyire csak lehet, közössé tenni. Dánia ezért azt szeretné, ha az EU egy olyan katonai képességet fejlesztene ki, amellyel békefenntartó és humanitárius feladatokat tudna ellátni az európai kontinensen, például a Balkán nyugati részén. Ezzel egy időben szeretnénk az EU külpolitikai koordinátorának a lehető legerősebb pozíciót adni. Nem arról van szó, hogy az uniót a transzatlanti kapcsolatok rovására erősítsük meg. Éppen ellenkezőleg, nekünk európaiaknak elemi érdekünk, hogy szoros és erős együttműködést tartsunk fenn az Egyesült Államokkal. Nemcsak a mi érdekünk, ha2003. nyár 7
