Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Gazdik Gyula is érvényre jutó állampolgári jogegyenlőséget követel. A zsidók és a palesztinok közötti megbékélés egyetlen helyes útjának azt tartja, hogy Izrael szűnjék meg zsidó állam lenni, és az „összes állampolgára országa" legyen. A párt 1996-ban a Hadassal közös, majd három évvel később önálló listán indult, de mindkét alkalommal csak két mandátumot ért el.2'’’ Az elmúlt évtizedekben a választásra jogosult izraeli araboknak körülbelül egyharmada szavazott cionista pártokra, ezen belül a lista élén toronymagasan a Munkapárt állt, az 1999-es választásokon azonban az ő támogatottságuk is visszaesett. A miniszterelnök-jelöltekre történő eddigi három szavazás során 1996-ban és 1999-ben az arabok döntő többsége a munkapárti jelöltek, Peresz és Barak mögött sorakozott fel. A 2001 februárjában tartott miniszterelnök választáson - amely az izraeli történelem legkisebb részvétellel tartott szavazása volt - az araboknak mindössze 20 százaléka vett részt.26 A tömeges távolmaradás oka a munkapárti miniszterelnök és az arab közösség közt a második intifáda kirobbanása után jelentkező éles ellentétekben rejlett. Mindez közvetve hozzájárult Barak bukásához s a keményvonalas Ariel Sáron győzelméhez. Amíg az arab tömörülések már az államalapítás óta jelen vannak az izraeli parlamenti életben, az orosz emigráns pártok megjelenése a volt szovjet területekről a nyolcvanas évek végén kezdődő tömeges bevándorláshoz kapcsolódik. Az immigránsok túlnyomó többsége orosz zsidó, az érkezők közt házasság és egyéb rokoni kapcsolódások révén viszonylag jelentős a nem zsidók száma. Az „oroszok" elnevezés persze némiképp leegyszerűsített, hiszen az orosz nyelv használata alapján lényegében a FÁK területeiről bevándorlók összességét magában foglalja. Stratégiai szempontból nagy jelentősége van annak, hogy az immigránsok között magas a szakképzettek részaránya, ugyanakkor nagy problémát okoz, hogy sokan nem tudnak a kvalifikáltságuknak megfelelő munkához jutni. Az elmúlt évtizedben kiterjedt kulturális autonómiát teremtő „oroszok" társadalmi integrálódása annak ellenére, hogy szociális helyzetükben lényeges javulás következett be, elég nehezen haladt előre. Az „oroszok" a kilencvenes évek elején szavazataikkal még jórészt a munkapárti koalíciót támogatták, de elégedetlenek voltak azzal, ahogy a kormányzat az „orosz" bevándorlók ügyét kezelte. Az 1996-os választások előtt érdekeik hathatósabb védelmére Jiszráél B'alija („Izrael a bevándorlásért") néven Nátán Saranszki vezetésével politikai pártot hoztak létre. A börtönöket megjárt egykori híres szovjet polgárjogi aktivista egyetlen témára, a szociális kérdésre összpontosított, nagy meglepetésre hét mandátumot szerzett, s bekerült régi barátjának, Benjámin Netanjahunak a kormányába. A következő választáson ismét kormánytényező lett, de a 2000. júliusi Camp David-i amerikai-izraeli-palesztin csúcstalálkozó előtt lemondott. A miniszteri széktől való megválása nem tartott soká, mivel Sáron nemzeti egységkormányában miniszterelnökhelyettessé nevezték ki, emellett ő lett a lakásügyi tárca vezetője. Saranszki a bevándorlók gazdasági-szociális helyzetének javítása mellett nagy fontosságot tulajdonít a 20 Külügyi Szemle
