Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Gazdik Gyula világszervezetét, az Izrael Szövetséget (Ágúdat Jiszráél). Ez a Tórát tekintette legfőbb igazodási mértéknek, s fő feladatának a vallási tanulmányok, általában a zsidó oktatásügy, kulturális tradíciók ápolásának, a diaszpórában élő zsidóság gazdasági-szociális helyzete javításának előmozdítását tartotta.18 A tömörülés és ennek munkás szekciója, a Poalei Águdát Jiszráél a második világháború időszakáig elutasította a cionistákkal való együttműködést. A holokauszt során a kelet-európai ortodox közösségeket súlyos veszteségek érték, sokan Palesztinába menekültek, az Ágúdat Jiszráél ettől kezdve együttműködött a nacionalistákkal, az ezek során létrejött kompromisszumok lehetővé tették, hogy ultraortodox részről beleegyezzenek az államalapításba. Az első választások előtt párttá alakult vallásos csoportosulások az 1949-es választáson a kivételes történelmi helyzet miatt Egyesített Vallásos Front néven még közös listán indultak, s közreműködtek a ciklus két koalíciós kormányának munkájában. A következő knesszetválasztáson azonban már a világháború előtti válaszfalnak megfelelően a cionizmushoz való viszony lett a meghatározó. A négy érintett párt közül a cionizmus államalapítási törekvéseit eredetileg is támogató Mizrahi és a Hápoél Hamizra- hi továbbra is miniszteri szinten osztozott a kormányzás felelősségében. Ettől eltérően az Águda pártok a koalíciós kormányba való meghívás esetén a világi államra való fel- esküdés kötelezettsége miatt sose adtak minisztert. De a miniszterhelyettesi tisztség már más megítélés alá esett, így gyakorta előfordult, hogy a miniszteri funkciót jelképesen a miniszterelnök látta el, az adott csoportosulás képviselője pedig miniszterhelyettesként intézte az operatív ügyeket. Szervezeti téren jelentős fordulópont volt a cionistákkal kooperáló két tömörülés 1956-ban végbement egyesülése, a Nemzeti Vallásos Párt (Mafdal, NVP) megalakulása. A csoportosulás programja fő feladatának a vallásos értékek megőrzését, a vallási intézmények zavartalan működésének biztosítását tartotta. Az 1967-es háború után a párt kezdte feladni a külpolitikai kérdésekben addig gyakorolt passzivitását, s különösen érzékenyen reagált a megszállt területek akár részleges feladását érintő javaslatokra is. A csoportosulás az elfoglalt területeken a hetvenes években kibontakozó településpolitika egyik fő támogatója lett, s követelte ezeknek a régióknak az annektálását.19 Az NVP hosszú időn át a szocialistákkal közösen kormányzott, de ebben az együttműködésben a hetvenes években egyre nagyobb ellentétek jelentkeztek. Az 1977-es választások után a hozzájuk ideológiailag jóval közelebb álló Likud tömörüléssel léptek koalícióra. Az NVP az elmúlt évtizedekben szinte állandó kormánytényező volt. Ez alól az oslói folyamat, a palesztinoknak tett engedmények miatt csak a kilencvenes évek első felének munkapárti koalíciói jelentettek kivételt. A cionista vallásos pártoktól eltérően a főként askenázi bázisú Águda pártok egyesülési kísérletei tartós eredményt hosszú időn át nem hoztak. A fordulat az 1992-es választások előtt következett be, amikor a két Águda párt koalícióra lépett a Tóra Zászlaja (Dégel Hátorá) nevű szerveződéssel: Egyesült Tóra Zsidóság (Jahadut Hátorá) néven új tömörülést jött létre, mely jelenleg is részese a parlamenti életnek.20 Az Izrael Ál76 Külügyi Szemle
