Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
Az arab országok a magyar kiilkapcsolatokban (7947-1962) arab és afrikai országban. Ekkor készítette el a jelentését az ENSZ ötös bizottsága is a magyarországi helyzetről, amelyet a világszervezet őszi közgyűlése elé kívánt terjeszteni. A küldöttség az arab szavazatokat szerette volna megnyerni az őszi vitában. E törekvésében megkönnyítette a magyar kormány helyzetét az, hogy Egyiptomban és Szíriában - hasonlóan a szovjet állásponthoz - összefüggést láttak a magyarországi és a közel-keleti események között. Nasszer, aki augusztus 29-én a lakásán fogadta a jószolgálati küldöttséget, támogatásáról biztosította a magyar kormányt, mert „a magyar kérdést propagandának használják fel az ENSZ-ben, mégpedig elsősorban a Szovjetunió ellen".50 Ám nyomban hozzá is tette, hogy nem tartja valószínűnek a magyar kérdés napirendre tűzésének a megakadályozását. Bizonyos volt, hogy Egyiptomon kívül Szíria is támogatni fogja a magyar kormányt. Damaszkuszban a magyar küldöttség előtt a szériái politikusok kijelentették, hogy szerintük a nyugati hatalmak azért beszélnek a magyar ügyről, hogy spanyolfalat vonjanak az algériai, az ománi agresszió, valamint az arabok ellen irányuló összeesküvés elé.51 Nasszer úgy látta, hogy Líbia magatartása bizonytalan, Jemen - mivel igyekszik független politikát folytatni - megnyerhető, viszont Jordánia, Libanon, Irak, Szaúd-Arábia az amerikai, Szudán pedig az angol befolyás miatt nem. Tunéziába a magyar küldöttség vezetője nem kapott beutazási vízumot, mivel az ország az ENSZ ötös bizottságának volt a tagja. Marokkó ugyancsak idegenkedett a politikai-diplomáciai kapcsolatoktól, viszont - hasonlóan Tunéziához - kereskedelmi kapcsolatokat kezdeményezett.52 A küldöttség látogatása nem mondható teljesen eredménytelennek. Az ötös bizottság jelentését az ENSZ Közgyűlés napirendjére tűzték, de az arab országok egy része az elkövetkezendő öt évben, amíg a magyar kérdés a világszervezet napirendjén szerepelt, vagy a magyar kormánnyal szavazott, vagy tartózkodott. Ezt diktálta külpolitikai érdekük. 1957-ben ellenkező irányú politikai-diplomáciai mozgás is megfigyelhető volt. A nyár és az ősz folyamán számos delegáció (parlamenti, szövetkezeti, újságíró) illetve miniszter (közlekedési, hadügy-, pénzügy-) látogatott Magyarországra Egyiptomból és Szíriából. A kereskedelmi forgalom növekedett ezekkel az országokkal. Többek között katonai felszereléseket (ruházat, híradási eszközök) is szállítottunk. A budapesti francia követ a gyakori és kölcsönös utazások sűrűségére utalva Magyarország „Kelet-járásáról", illetve „kereskedelmi offenzívájáról" ír a Quai d'Orsay-nak küldött jelentésében.53 Megkönnyítette a kapcsolatok elmélyítését az is, hogy a térségben az imperialistaellenes propaganda ellenére is presztízzsel rendelkező Egyesült Államok nem találta meg a megfelelő politikát. Az úgynevezett Eisenhower-doktrína igen szerencsétlen időben, 1957 januárjában került meghirdetésre: az amerikai elnök akkor beszélt „hatalmi vákuumról", amikor az arab nacionalizmus addig nem látott méreteket öltött és erőt képviselt. A térség országai megalázónak tartották, hogy ezen elmé2003. tavasz 127
